Századok – 2003
TÖRTÉNETI IRODALOM - Wien. Geschichte einer Stadt (Ism.: Szende Katalin) 759
TORTENETI IRODALOM WIEN Geschichte einer Stadt Band 1: Von den Anfängen bis zur Ersten Wiener Türkenbelagerung (1529). Hg. Peter Csendes - Ferdinand Opll. Wien, Köln, Weimar. Böhlau, 2001. 597 o. ill. BÉCS Egy város története A nemzetközi és a hazai várostörténeti irodalomnak is jelentős hányadát képviselik azok a monográfiák vagy „város-életrajzok", amelyek egy-egy település első írásos említésének vagy kiváltságolásának valamely kerek évfordulójára íródtak. Ezekben az objektivitásra való törtekvés mellett szinte természetszerűen helyet kap a büszkeség: a település évszázados (évezredes) múltja egyben jelenkori értékének emelésére is szolgál. Az új bécsi történeti sorozat nem ebbe a kategóriába tartozik. A szerkesztők, Ferdinand Opll és Peter Csendes, a Wiener Stadt- und Landesarchiv igazgatója és igazgatóhelyettese, elérkezettnek látták az időt arra, hogy az elmúlt évszázad kutatásainak eredményeit új szintézisben publikálják a közelmúltban több más, Bécs történetével kapcsolatos kiadványt is megjelentető Böhlau Kiadónál. Háromkötetesre tervezett folyamából 2001-ben a kezdetektől az első török ostromig (1529) terjedő kötet jelent meg; a tervek szerint az 1529 és 1790 közötti időszak feldolgozása 2003-ban lát napvilágot, ezt pedig két év múlva követi a 2000-rel záródó harmadik kötet. Hasonló összefoglaló igényű munka — amely azonban csak 1740-ig jutott el — utoljára 1897 és 1918 között jelent meg, Geschichte der Stadt Wien címmel. Az itt bemutatandó első kötet az adott kronológiai keretek között tematikai egységekre tagolódik, összhangban a szerkesztők azon alapelvével, hogy az eseménytörténet szükséges, de nem elégséges foglalatát adja a város fejlődésének. A tematikus beosztás alól csak az újkőkortól az avarkor végéig terjedő első (régészeti) fejezet a kivétel, amelyben a Stadtarchäologie Wien vezetője, Ortolf Harl, valamint két munkatársa, Christine Ranseder és Elfriede Hannelore Huber, időrendben haladva ismerteti a főbb lelőhelyeket. A sűrűn beépített osztrák fővárosból szétszórtan előkerülő, és ezért összefüggésekbe nehezen állítható leletek azért néhány érdekes következtetésre alkalmat adnak. A római korban például a helyi jelenségek nem mindenben erősítik meg a birodalmi történetírás adatait: a markomann háborúk a kutatás jelenlegi állása szerint nem okoztak olyan általános pusztulást, mint amilyet az írott források alapján feltételeztek. Ez a fejezet annál is inkább figyelmet érdemel, mert a Bécsi-medence a római- és népvándorlás-korban a Kárpát-medencét vagy a Dunántúlt betöltő politikai egységek nyugati részterülete volt. Peter Csendes ezt követő tanulmánya a régészetétől eltérő szemlélettel, a városalaprajz és a településmorfológia elemzése alapján vizsgálja a középkori város kialakulását, a német történetiföldrajzi iskola módszerét friss szemlélettel alkalmazva a bécsi adottságokra. A legfontosabb korai egyházi intézmények (a Szt. Ruprecht és a Szt. Péter templomok) körül kialakuló utcahálózatra vonatkozó térképi és írásos források adataiból indul ki, és ezt a vonalat viszi tovább a Stephansdom megalapítása körüli változások, majd Bécs és a várost övező falvak és mezővárosok késő-középkori képének bemutatásában is. A kötet gerincét, a Béccsel kapcsolatos történeti események részletes bemutatását az ezt követő fejezet teszi ki, a két szerkesztő — egyben a kor politikatörténetének legjobb ismerői — tollából. Mivel Bécs a 12. század második felétől az osztrák hercegség központja, majd fővárosa volt, története elválaszthatatlan a Babenberg-, majd a Habsburg-ház politikai ambícióitól. A szerzők ezért — joggal — az országos események helyi vonatkozásait állítják a középpontba, és ezzel párhuzamosan ismertetik a városi autonómia szerveinek kiépülését. Nem kapnak viszont kellő hangsúlyt a magyar, ill. a morva határ mentén lejátszódó politikai és katonai események, amelyek pedig időről időre (pl. a II. Ottokár elleni hadműveletek idején, vagy a husziták utóvédharcai alatt) Bécs mindennapjait is döntően befolyásolták.
