Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Tandori Mária: Angol pártok és parlamenti csoportok az 1780-as években 715
ANGOL PÁRTOK ÉS PARLAMENTI CSOPORTOK. 739 semmi hasznot. Valószínűleg később sem hozott volna, mivel amikor —jóval Fox halála után, 1811-ben — a walesi herceg végre elnyerte a régensséget, szinte automatikusan a tory kormány mellé állt.149 Ez a párt mindezek ellenére egy fontos dologban mégis sikeres volt: Lord Rockingham, majd Fox személyisége és hű követőik szervezőmunkája révén ez volt az a whig frakció, mely hosszű távon a legbiztosabban ki tudta sajátítani ezt a nevet: 1806-ra elérték, hogy a whig névvel ezt a pártalakulatot ruházzák fel, és ez a csoport lett a régi whig hagyományok legitim örököse.150 A Chathamiták 1780 körül az ellenzék második legjelentősebb csoportja a Chathamita párt volt.15 1 Ez a csoport az idősebb William Pitt, (1766-tól Chatham gróija) körül alakult ki, még az 1750-es években. Chatham egészen kivételes jelentőségű politikus, a korrupció-ellenes harc elindítója és a brit birodalmi gondolat megalapozója volt. О vezette győzelemre Angliát a Hétéves háborúban. Népszerűsége máig példátlan a brit történelemben. A csoport vezetője még Pitt életében Lord Shelburne lett, Pittet ugyanis már 1767-től inaktívvá tette betegsége. Shelburne 1763-ban a „Király barátai"-t hagyta el a csodált Pittért, de nem gondolhatta, hogy ilyen hamar reá hárul a pártvezérség nehéz feladata. Shelburne nem volt olyan karizmatikus személyiség, mint Pitt: volt valami a természetében, valami titkolózás, bizalmatlanság, ami nem tette népszerűvé. Államférfiúi munkáját jobban szerette egyedül végezni, gondolatait nem vitatta meg senkivel. Korabeli pamfletek a „Berkeley Square jezsuitája" néven emlegetik.152 Ez a párt több lényeges vonásban különbözött a Rockingham-Fox-párttól. Először is azért, mert alapítója, Lord Chatham hevesen ellenezte a pártoskodást, és szerette volna a pártokat mint olyant, megszüntetni. Pártja tehát pártellenes párt volt, amely lényegében vezetője igazi szándéka ellenére, spontán módon a -lakúit ki. Chatham ellenezte a törvényhozás ostoba megosztottságát, ugyanakkor hitt az erősebb végrehajtó hatalomban. Utóda, Shelburne is osztotta ezeket a nézeteket, és fokozottabban kívánt a királyra támaszkodni, akivel a pártokat illetően tökéletes egyetértésben volt. Shelburne programjában tehát a Korona jelentős erősítése szerepelt, amit azonban nem reakcióval, hanem — elsősorban adminisztratív jellegű — reformokkal kívánt elérni. A program része volt a független képviselők számának növelése, a parlamenti frakciók gyengítésével párhuzamosan.153 A Rockingham-párt még az 1790-es években is őrizte eredeti erős arisztokrata-arculatát. A Shelburne-párt, bár mind Chatham, mint Shelburne rangját tekintve gróf volt, alapvetően más jelleggel bírt. A Chathamiták mindig erős gya-149 Élie Halévy. A History of the English People. I. Vol. London, Penguin, 1937. 25. 150 Christie, 113. 151 A pártról részletesen ld. Peter Brown: The Chathamites. London: Macmillan, 1967. passim (alábbiakban Brown) 152 A Berkeley Square-n állt a háza. A jezsuiták pedig rendkívül népszerűtlen és gyanús összeesküvőknek számítottak akkoriban. Ld. Foord, 376. 163 J. Steven Watson: The Reign of George III. Oxford, Clarendon, 1960. 250-251.
