Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Tandori Mária: Angol pártok és parlamenti csoportok az 1780-as években 715
740 TANDORI MÁRIA nakvással tekintettek Rockinghamékra, azok arisztokratizmusát kirekesztőnek és sértőnek érezték. Ez bosszantotta ezeket a sok tekintetben tehetségesebb, de sokkal kevésbé előkelő származású embereket.15 4 Chatham ráadásul olykor rá is játszott parvenü-voltára: egyes fellépései kimondottan populisztikus jellegűek voltak. Ez vidéken — és még az amerikai gyarmatokon is — hallatlanul népszerűvé tette, ám a whig arisztokrácia fellegvárában, a Lordok Házában nevetségesen színpadiasnak találták gesztusait. A két nagy ellenzéki csoport között a személyes ellentétek mellett mély elvi szakadék is tátongott. Az amerikai háború kárhoztatásában egyetértettek, de a gyarmatok leendő sorsában nem: Rockingham a béke felé menetelt, és nem tűnődött annak árán, kész volt azonnal, fenntartás nélkül elismerni az USA függetlenségét. Shelburne érezte, hogy a függetlenség elkerülhetetlen következménye az elvesztett háborúnak, de Chatham birodalmából menteni akarta, ami menthető, és valamilyen gazdasági föderációban képzelte el a megoldást. Rettegett attól, hogy a gyarmatok feladása lavinát indíthat el, és a brit nagyság leáldozásához vezethet. Más nézetkülönbségek is voltak: Rockingham — elsősorban Bürke hatására — igyekezett visszafogni a parlamenti reformra irányuló radikális terveket. Shelburne lelkesedett a reformért, azt tartotta az egyetlen helyes megoldásnak Anglia bajaira, és ingerültté tette Rockingham halogató taktikája.155 A Chathamiták mindig elenyésző kisebbséget alkottak Rockinghamékkal szemben. Befolyásuk azonban létszámarányuknál sokkal nagyobb volt. A gyarmatokról származó szabadságeszmék és a fellobbanó radikalizmus leginkább az ő közvetítésükkel szivárgott be a parlamenti politika szféráiba. Sokrétű kapcsolatban álltak a hatalomból kiszorított, de nagy szellemi befolyással rendelkező nonkonformistákkal. Az idősebb Pitt és Shelburne jelentős szerepet vittek a brit demokratikus tradícióban.156 Olyan reformok kezdtek szemeik előtt körvonalazódni, melyek között szerepelt (60 évvel 1832 előtt) egy mérsékelt parlamenti-választójogi reform, foglalkoztak Írország és India kérdésével, a katolikusok helyzetével. Shelburne volt az első politikus, akit megérintett Adam Smith szabadkereskedelem-elmélete. A Chathamiták reformelképzelései egytől egyik a 19. század közepe táján mentek át a gyakorlatba, és elindítójuk az ifjabb William Pitt, apja és Shelburne tanítványa lett. A Chatham-párt az első brit politikai párt a 18. században, amely jelentős, szavazati joggal nem rendelkező tömegek támogatását is maga mögött tudhatta. Parlamenti csoportjuk azonban elenyésző volt. Létszámuk 1780-ban mindössze hat-hét főre tehető.15 7 Ebben a kicsinyke táborban is nagy szerepet játszott a rokoni-baráti kapcsolatrendszer. Shelburne borough-jából, Calne-ből jutott be két híve15 8 , az egyik 154 Mitchell, 6-7. 155 Christie: End, 223-224. 156 Brown, XIV 157 Christie: End, 224. 158 Christie: End, 225.
