Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Tandori Mária: Angol pártok és parlamenti csoportok az 1780-as években 715
738 TANDORI MÁRIA poltak, mely személyét szinte vallásos tiszteletben részesítette.14 2 Mindez a tisztelet azonban nem tudja feledtetni azt a tényt, hogy Fox nem volt alkalmas a pártvezéri szerepre. E párt további szerencsétlenségére Fox 1806-ban bekövetkezett halála után is problémák adódtak a vezető személye körül. Az 1760-as évektől kezdődően sorra bizonyossá vált, hogy az angol Parlamentben egy párt csak akkor tud igazán ütőképes lenni, ha igazi vezéregyéniségei az Alsóházban ülnek. Egy Lord lehetett bármilyen kiváló stratéga és taktikus, a Lordok Háza a politikai élet holtágának számított: igazi hatást és befolyást kizárólag a Képviselőházban lehetett elérni. A whigek nagy baja az lett a 19. sz. első 20-30 évében, hogy nagy egyéniségei: Lord Holland143, Portland hercege, Lansdowne márkija, Earl Grey144, majd Lord Melbourne, valamennyien lordok voltak. Fox halála után a párt alsóházi vezére George Ponsonby145 lett, aki tisztességes és szorgos politikus volt, de az igazi szervező tehetség, és a politikusi kai-izma hiányzott belőle.14 6 A whigek majdnem 30 éves (és majdnem végzetes) inaktivitása jórészt alsóházi vezetőik alkalmatlanságának is betudható. A párt és a walesi herceg kapcsolatát illetően érdemes kitérni a brit közélet egy 18. századi jellegzetességére: míg a mindenkori kormánypárt szükségszerűen a királyban találta meg szövetségesét, addig az ellenzék a walesi hercegre tekintett reménykedve. A Hannoveri dinasztia jellegzetessége az volt, hogy ezt a többé-kevésbé mindenütt természetes jelenséget az apák és fiúk közötti éles személyes ellentétek fokozták.14 7 Az 1780-as években a király és a walesi herceg közötti ellentét a megszokottnál is élesebb volt, és ezt az ellentétet a szakadásig fokozta 1788 végén a királyon kitörő elmebetegség. A trónörökös és a Fox-párt kampányt indított a régensség kimondására - és természetesen ennek szerves részeként Pitt megbuktatására. A politikai közvélemény őszinte mulatságára Fox ennek kapcsán habzó szájjal védelmezte a walesi herceg örökletes jogait, elfeledkezvén a régi whig elvekről. Pitt ügyesen használta ki Fox elvi útvesztését, és sikerült halogatnia a régens-vita lezárását addig, amíg a király tünetmentessé vált. Az eset azonban végleg megrontotta a király és a herceg amúgy is meglehetősen hűvös viszonyát. Ráadásul ez idő tájt a walesi herceg katolikus házasságának148 botránya miatt még Fox is elhidegült tőle. Fox számára tehát ez a politikai kapcsolat sem hozott 142 Ez a kultusz egészen meghökkentő: minden whig házban képmása volt, születésnapján vacsorákat rendeztek még 1825-ben is, a Fox név pedig keresztnévként is divatba jött. Id. Mitchell, 160-162. 143 Henry Richard Vassal Fox, 3rd Baron of Holland (1773-1840) Charles James Fox unokaöccse, 1830 körül a whig párt egyik újjászervezője. Jelentősebb kormányzati tisztséget nem kapott 144 Charles Grey, 2nd Earl Grey (1764-1845) A whig párt másik újjászervezője, 1830-34 között több ízben miniszterelnök, az 1832-es Reform Bili fő támogatója. 145 George Ponsomby (1755-1817). 1801-től haláláig képviselő. 146 O'Gorman: Emergence, 76. 147 Namier, 53-55. 148 1 785-ben a walesi herceg titokban feleségül vette addigi szeretőjét, egy Mrs Fiztherbert nevü katolikus özvegyasszonyt. E házasságával egyrészt megsértette az 1701-es Act of Settlement-et, mely kimondta, hogy az angol uralkodó és örököse elveszti trónhoz való jogát, amennyiben katolikus személlyel köt házasságot. Másrészt megsértette az 1772-ben hozott Royal Marriage Act-et is, mely kimondta, hogy a királyi család tagja kizárólag az uralkodó jóváhagyásával köthet házasságot. A herceg e házasságát sohasem merte nyíltan elismerni, az alkotmánysértést pedig később Brunswick Karolina hercegnővel kötött házassága közönséges bigámiával is súlyosbította. Ld. Ayling, 152-165.
