Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Sípos Ferenc: ”A híre magával edgyütt megyén" Tanúvallatás Máramaros vármegyében 1703-ban 673
TANÚVALLATÁS MÁRAMAROS VÁRMEGYÉBEN 1703-BAN 677 Ugocsa vármegyében jobbágyai megfélemlítésére használta fel Rákóczi halálhírét. (72. tanú) Rákóczi menekül, hadát szétverték. (77. tanú) Karóba kellene vonni azokat, akik Munkács körül feltámadtak. (116. tanú) Olyan is akadt, aki arra a téves hírre, hogy Montecuccoli elesett, úgy reagált: inkább tíz Rákóczi halt volna meg. (106., 109. tanú) Rákóczi visszavonulását így értékelték: Sírva jár a Beszkiden, nem mer visszamenni, nem mer bejönni. (72. tanú) Már Lengyelországba nem bocsátják vissza, hegyi tolvaj lesz belőle. (73. tanú) Ocskayék csatlakozása (Zavadkai tábor, 1703. június 30.) csak színleges volt, elfogták Rákóczit és a császárhoz vitték. (A 73. tanú tehát elképzelhetetlennek tartotta, hogy kiképzett katonák álljanak át Rákóczihoz.) A kuruc hadsereg megjelenése Szatmár közelében (1703. augusztus 15.) esélylatolgatásra adott alkalmat: Az ostromra készülők disznópásztorokból állnak, gyülevész nép, nem vesznek azok várat. (77. tanú) Vajnágon két orosz mondta augusztus 22. tájt a 91. tanúnak, hogy a kurucok nem képesek soha elfoglalni a várat, mert katonaságuk disznópásztorokból áll. Ezt többször is megismételték. (Tehát három hónap alatt semmit sem változott a kuruc hadseregről alkotott kedvezőtlen vélemény!) Máramaros vármegye meghódolása — az öt koronaváros ellenállás nélkül tért Rákóczi hűségére, az átállás Huszt kuruc kézre kerülésével (1703. augusztus 17.) teljesedett ki1 1 — a tanúk szerint fordulópontot jelentett a véleményalkotásban is. Azzal enyhítik az elmondottakat, hogy azok akkor hangzottak el, amikor Máramaros még nem hajlott (61., 106., 109. tanú), amikor még Máramaros a császárhoz tartotta a hűséget (105. tanú), mielőtt a hűségesküt letették a Máramarosszigeten lakók (22. tanú), illetve Huszt várának megvétele előtt (119. tanú). Bár volt, aki személyes tragédiaként élte meg ezt az utóbbi eseményt: úgy sírt, mint a gyermek, s azt mondta, ha a kölesből német katona lenne, elvetné. (72. tanú) A tanúk fenti vélekedését alátámasztja, hogy a híres kővárvidéki rablóvezért még élőként emlegetik (Pintye jobb móddal, nagyobb eséllyel kötötte fel a kardot, mint Rákóczi - idézi fel a hallottakat a 25. és a 27. tanú): 1703. augusztus 14-én halt meg!12 Az Ugocsa vármegyében birtokos Perényi család tagjai Huszt várában kerestek menedéket1 3 a kurucok elől: amit ők mondtak a nagyszőlősi jobbágyaik előtt, azt csak a kapituláció előtt mondhatták! Az utolsó időponthoz köthető esemény, amire a tanúk hivatkoznak: 1703. szeptember 5-én Rákóczi hadseregével Pálfalvárói Majtény mellé vonult. (Szeptember 6-án pedig Domahidára, ahol szeptember 14-ig tartózkodott, az Erdély felől fenyegető veszély elmúltáig.)1 4 E hadmozdulatot úgy értékelték Máramaros vármegyében, hogy „Urunk elszaladott Szatmár alól." Emiatt Huszton is nagy nyugtalanság támadt. A szigeti harmincados azzal próbálta nyugtatni az embereket, hogy mindez csak hadicsel. (15. tanú) Az időponthoz nem kötött, Rákóczi hadseregére vonatkozó vélemények a korábbiakra rímelnek: a nemesek csak disznópásztoroknak tartják Urunk őnagysága vitézeit (13. tanú), csak tolvajok indultak fel (28. tanú), csak galléros oroszok 11 Esze, 1951. 56-57. 12 Uo. 55. 13 Uo. 54., 58. 14 Esze, 1955. 550.
