Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Sípos Ferenc: ”A híre magával edgyütt megyén" Tanúvallatás Máramaros vármegyében 1703-ban 673
678 SÍPOS FERENC volnának Urunknál (52. tanú), csak disznópásztorok mentek kegyelmes urunk szolgálatára, az urak itthon maradtak (71. tanú), csak tolvajokból és disznópásztorokból áll Urunk hada, majd jönnek a németek és széjjelverik őket (106. tanú), a kurucok disznópásztorok és kaszások (111. tanú). Volt, aki az elnevezés magyarázatát is adta: sok volt a katonák közt disznópásztor (14. tanú), sokan a hajdúk közül disznópásztorokból lettek (16. tanú). Nemcsak a kuruc hadsereggel kapcsolatban születtek végletes, a valóságtól erősen elrugaszkodó vélemények, sokan Rákóczi személyét sem kímélték, másokat becsapónak, huncutnak (72., 77. tanú), semmire valónak (116. tanú) kiáltották ki, hazája vesztettnek (25., 27., 28. tanú), tolvajnak (119. tanú) mondták, volt, aki azt jósolta, hogy hegyi rabló lesz belőle (73. tanú), de olyan is akadt, aki durva kifejezéseket használt személyével kapcsolatban (53., 114., 116., 117., 118., 120. tanú), vagy egyenesen megfenyegette (38., 93-96., 99-100., 102., 104., 114. tanú), netán eljátszott a gondolattal: mi lenne, ha elfoghatná, s átadhatná a császárnak!15 (83., 105., 107. tanú) Az természetes, hogy a negatívumok dominálnak, hisz ezekre irányulnak a kérdések, ez a vizsgálat tárgya. Néhány tanú azonban szembe fordult az árral, pozitívumokat keresett: Inkább az emberek javai jöttek Urunk táborába. (5. tanú) Nem verték szét hadait Szatmár alatt, hanem inkább Isten sokszor szép győzedelmeket adott őnagyságának. (7. tanú) Urunk őnagysága vitézei mindenütt szerencséveljárnak. (12. tanú) Nem Szatmárra szöktek be a főrendek, hanem inkább onnan szöktek ki a kuruc táborba. (14. tanú) Hadicselből vonult el Rákóczi Szatmár alól. (15. tanú) Egy asszony terjesztett hamis híreket, de a tanú tudta, hogy a dolgok nem úgy vannak. (19. tanú) Rákóczit az Isten ültette fel a szegénység szabadítására. (27. tanú) Inkább minden ember áldotta az Istent, hogy őnagysága Magyarországra jött. (29. tanú) Isten rendelt már olyan elöljárót, amilyent régen kívántunk. (50. tanú) Nem szánná fejét elütni a hamis lelkű Vas Istóknak, mert ő mondta, hogy csak galléros oroszok volnának Urunknál. (52. tanú) Senki se szólt Urunk őnagysága méltósága ellen, sőt gyakran mondogatták: csak Isten hamar hozná őnagyságát, s adna szabadulást a szegény magyarságnak. (88. tanú) Egy szegény ember: Csak Isten kihozná hamar Rákóczi urunkat, talán az ínségből megszabadítana Isten segítségével. (116. tanú) Nem tudjuk, a fenti szavakban mennyi az őszinteség és mennyi a számítás. Mint ahogy azt sem, hogy a tiszteletlenül beszélőket, a hamis híreket terjesztőket valóban rendre utasították-e, miként azt a 25., 27., 63., 69., 71., 75-76. és 110. tanú állítja, vagy csak utólag lettek ilyen bátrak. Mivel a tanúk eskü alatt vallottak, nincs jogunk kételkedni. Rákóczi nehéz helyzetben határozta el a tanúvallatás elrendelését. A gyors sikereket megtorpanás követte: a kuruc főerők Szatmárnál vesztegeltek, Erdély felől a Rabutin parancsnoksága alatt álló császári haderő támadása fenyegetett,1 6 15 I. Lipót német-római császár és magyar király 1701. november 24-én vérdíjat tűzött ki a bécsújhelyi börtönből megszökött Rákóczi fejére. AR I/XI. köt. 262-266. Biztos tudomásunk van arról, hogy ezt a körrendeletet Máramaros vármegye is megkapta. Ifjú Pap József: Máramaros a kuruc korban. In: Máramaros megye. Honismereti írások a Monarchia korából. Összeállította S. Benedek András és Vári Fábián László. Budapest-Beregszász, 1997. 75. 16 Esze, 1951. 70-72.
