Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Sípos Ferenc: ”A híre magával edgyütt megyén" Tanúvallatás Máramaros vármegyében 1703-ban 673
676 SÍPOS FERENC Nyílván a kuruc táborban! A táborban sátrak vannak, azoknak meg kellett sérülniük! Miért támadt lövöldözés? Mert Rákóczit meg akarták ölni! Kik? Az urak, akik aztán beszöktek az ellenséghez Szatmárra. A 61. tanú nyolc úr lövöldözéséről hallott, az 51. tizenhat úr elfogásáról értesült az állítólagos merénylet kapcsán. Az urak akarták megölni Rákóczit, Melith Pál1 0 is köztük volt. (64. tanú) A gyalogos katonák lövöldöztek. (69. tanú) A 47. és a 103. tanú a kállai kapitányt gyanúsította az elkövetéssel, a 4. tanú Szabó László katonát nevezte meg. Kállay Ferenc volt a tettes! - jelentette ki a 110. tanú. Mesés elem: egy asszony figyelmeztette Rákóczit, hogy merénylet készül ellene, így ő az inasát fektette az ágyába, ezért maradt életben (23. tanú). A valóság egy-egy elemét két tanú őrizte meg: a 43. szerint Rákóczi rendelt seregekkel vonult éjszaka, s a bokrokból két felől lőttek rá, egyedül a 91. tanú említi Bercsényi megsebesülését. (Cáfolat is elhangzott: a 71. tanú hamis hírnek tartotta az egészet.) A Buday István kivégzéséről szőtt hamis hír a másik példa arra, hogy a rendkívüli események mennyire megmozgatják az emberek fantáziáját. A golyó általi halált túl egyszerűnek érzi néhány hírvivő, ezért a legrafináltabb középkori kínzásokat eleveníti fel: karóba húzták, forró szurkot csepegtettek rá, (elevenen) megnyúzták. Többnyire nem adják okát annak, hogy miért bánt szerintük ilyen kegyetlenül Rákóczi egy nemes úrral. Csak két tanú említ indokot. A 61. úgy hallotta: nyolc úr lőtt be Rákóczi sátrába, Buday István is köztük volt. (O tehát az előző történettel kapcsolja össze Buday sorsát.) A 83. értesülése szerint azért vonták karóba, mert sok pénzzel próbált szökni Erdély felé, azaz az ellenséghez. Az álhírrel kapcsolatban két cáfolat is elhangzott: a 19. tanú Lónyai Istvántól arról értesült, hogy Buday István Rákóczi kedvelt hívei közé tartozik, a 62. tanú pedig látta Buday István levelét, s ez biztos jele annak, hogy nem végezték ki. A 69. tanú a két véglet közt kereste az igazságot: szerinte az illetőt nem nyúzták meg, de tisztességes fogságban van Rákóczi sátrában, azt a látszatot keltve, hogy itt ápolják, a lába fáj. (Ez lenne az alapja az álhíreknek? Rákóczi valamiért megneheztelt volna Buday Istvánra, s pár napig házi őrizetben tartotta?!) Érdekesek a kuruc katonákról, a hadseregről, a háború esélyeiről az egyes események kapcsán formált vélemények. A tiszaháti felkelés időszaka (1703. május 21-június 16.): Rákóczi kijövetele előtt csak disznópásztorok gyűltek össze (49. tanú), csak szegénylegények mentek Rákóczihoz (22. tanú). A dolhai harc (1703. június 7.) kapcsán megfogalmazott vélemények: tolvajok, gyilkosok Rákóczi kapitányai, hada kajtor had (76. tanú), csak disznópásztorok támadtak fel (115. tanú). Rákóczi érkezése, a katonaság szervezése (1703. június 16-21.): Rákóczi Lengyelországból galléros lengyelekkel és botos oroszokkal érkezett, csak botosokkal jár, mint a disznópásztor (25. tanú), csak háromszáz szitással érkezett (40. tanú), egynéhány cigánnyal jött ki (73. tanú). Az a hír, hogy Munkácsnál Rákóczi katonái összecsaptak a Montecuccoli vértes ezreddel (1703. június 28.), indulatokat váltott ki, voltak, akik reménytelennek érezték a küzdelmet, féltek a következményektől: Inkább odaveszett volna Rákóczi, minthogy ezt a háborúságot indította. Nincs annyi ereje, hogy a német császárnak ellenállhasson. (53. tanú) Hadát széjjel verték, őt magát levágták. (72. tanú) Perényi Istvánné a szomszédos 10 Ez csak rágalom, ő volt az első főúr, aki Rákóczihoz csatlakozott! Esze, 1951. 26.
