Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Sípos Ferenc: ”A híre magával edgyütt megyén" Tanúvallatás Máramaros vármegyében 1703-ban 673
TANÚVALLATÁS MÁRAMAROS VÁRMEGYÉBEN 1703-BAN 675 maros vármegyéből hivatalos ügyben a táborba küldött személy; egy ür inasa, aki a táborból jött. (Akik a kuruc táborból jöttek, vagy a táborban jártak, a hír valódiságának látszatát keltették!) A hír gyors terjedését segítette, ha nagy nyilvánosság előtt hangzott el: a mészárszéken beszélgető asszonyok mesélték; a piacon újságolták; a pap prédikációjában hangzott el; a bíró összehívta a falu népét, ott mondták; a kocsmárosnőtől értesült; Szeklencénél, a máramarosiak táborában beszélték; a kaszói járásban lévő táborban hallotta a tanú. (Ezen felül a prédikátor dézsmása, a kereskedő asszonyok távolabbi vidékekre is eljutottak: hozták, vitték a híreket.) Sok esetben hírláncok alakultak ki. Pl. A hírt eredetileg a kuruc táborból jött hajdú hozta, tőle hallották Szlatinán a mészárszékben beszélgető aszszonyok, az ugyanitt húst vásárló szolgálók már asszonytársaiktól értesültek a fejleményekről, s ők újságolták el a tanúskodó nemes úrnak. (1. tanú) Vagy: egy felsőbányai lakostól (vajon hányan formáltak a híren, amíg az eljutott Felsőbányára?!) hallotta egy Máramaros vármegyében élő nemes, aki bevonulva a kaszói járásban lévő táborba társainak adta tovább, a tanú ebben a táborban járt, itt hallotta. (1. tanú) Vagy: a kuruc táborból jött katonák mesélték a Máramarossziget körül lévő táborban, itt hallotta egy huszti lakos, aki elmesélte a tanúnak. (62. tanú) Vagy: amit a remetei cséplők földesuruk felől beszéltek, azt egy másik úr adta tovább, fülébe jutott egy gyalogos katonának is, s ez utóbbitól hallotta a tanú. (94. tanú) Vagy: egy nemes úr kijelentését egy másik úr adja tovább, utóbbitól hallja valaki, aki a tanút értesíti. (96. tanú) A tanúvallatást végzők maguk is végigjártak egy hírláncot: a 91. tanú, a técsői főbíró a sógornőjétől hallotta a hírt, a Técsőn lakó sógornő — a 98. tanú, a férj vallomása szerint — a helybeli kocsmárosnőtől értesült, a kocsmárosné, a 101. tanú pedig elmondta, hogy egy hajdútól szerezte az értesülést. Terjedése során formálódott, színesedett és sokszor teljesen elrugaszkodott a valóságtól, kerek egésszé vált a történet. Vagy ugyanabból a forrásból több történet is saijadt. Jó példa erre a lövöldözés. Szerencsére van egy szemtanúnk (maga Rákóczi!), így szembesíthetjük az álhíreket a valósággal: A kuruc hadsereg 1703. augusztus 15-29. közt Vetésnél táborozott, szemmel tartotta a császáriak kezén lévő szatmári várat.7 Rákóczi a tábort Pálfalvára akarta átköltöztetni. A menetoszlop augusztus 29-én8 az éj leple alatt indult el, hogy az ellenség ágyúi ne zavarják a hadmozdulatot. A sötétben azonban pánik tört ki. Egy fiatal nemes az oldalról fedező csapatok egyikét ellenségnek vélte, s rájuk lőtt. A menetoszlop felbomlott. A katonák egymásnak estek. Bercsényi leesett a lováról. Csak nagy nehezen lehetett úrrá lenni a zűrzavaron.9 A megkérdezett tanúk ezt a történetet színezték ki. A részletek elhomályosultak. A valóságos magra (lövöldözés) mesés elemek rakódtak rá. Saját logikájuk, képzelőerejük segítségével építettek fel egy merőben új változatot. Hol történt a lövöldözés? ' Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc tartózkodási és táborhelyei. In: Kuruc vitézek folyamodványai, 1703-1710. Összeállította, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta Esze Tamás. Budapest, 1955. (a továbbiakban: Esze, 1955.) 550. 8 Uo. 9 II Rákóczi Ferenc fejedelem emlékiratai a magyarországi háborúról, 1703-tól annak végéig. Fordította Vas István. Archivum Rákóczianum (a továbbiakban: AR) III/I. köt. Budapest, 1978. 313-314. Vö. Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata. A történettudomány kérdései, 12. Budapest, 1951. (a továbbiakban: Esze, 1951.) 64-65.
