Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Gecsényi Lajos-Tatjana Guszarova: A Szepesi Kamara vezető tisztviselői 1646-1672 között 653
654 GECSÉNYI LAJOS-TATJANA GUSZAROVA ezt az a körülmény, hogy hivatalnokairól és nagyobb feladatairól — igaz, a Magyar Kamara véleményének ismeretében — közvetlenül Bécsben az Udvari Kamaránál (az uralkodó nevében) döntöttek. A pozsonyiak esetében sem volt ez másként. Mindez azonban nem változtatott azon, hogy a Kassán működő tisztikar önállóan és közvetlenül intézte a helyi ügyeket, mindenekelőtt a harmincad hivatalok, a postaszolgálat, a királyi uradalmak felügyeletét, az egyházi tizedek bérleti ügyeit, a végvári és a mezei katonaság élelmezését, a szabad királyi városoknak a magisztrátus hatalmán kívül eső problémáit, a nagybányai bányakamara ügyeit, végül pedig az uralkodóra háramló birtokokra vonatkozó döntések előkészítését.3 Mindezen felül a Kamara tanácsosai — miként a felső-magyarországi főkapitány és katonai beosztottjai is — komoly szerepet játszottak az erdélyi fejedelemség belpolitikai életének figyelemmel kísérésében, a hírek továbbításában, a Rákóczi házzal történő mindennapi kapcsolattartásban, a folyamatosan nyugtalankodó felső-magyarországi protestáns köznemesség megfigyelésében.4 Egyáltalán, a belharcok által szétzilált felső-magyarországi állapotok lehetséges konszolidálásában.5 Ez nem csekély terheket rótt a szerény létszámú tisztviselőre, ám kedvező esetben lehetőséget is teremtett hivatali karrierjük építésére, anyagi előmenetelük megalapozására, társadalmi helyzetük erősítésére. Fallenbüchl Zoltán kutatásai eredményei már több ponton megvilágították ezt a képet,6 amit ez alkalommal egy szűkebb intervallumban végzett mikro-vizsgálattal szeretnénk tovább tágítani. 1644 márciusában, amikor I. Rákóczi György hadai bevonultak Kassára és az országrész a fejedelem hatalma alá került, a Szepesi Kamara beszüntette tevékenységét. Újjászervezésére azt követően nyílt lehetőség, hogy 1645 decemberében III. Ferdinánd császár és király Linzben békét kötött Rákóczival. A békeszerződés ismét megosztotta Felső-Magyarországot, hét vármegye Rákóczi életében erdélyi főség alá került, a maradék területen pedig Eperjes központtal viszszaállították a Kamara hivatalát. Az adminisztráció vezetésére a már 1639 óta működő báthai Mosdóssy Imre tanácsos kapott megbízást7, aki aktívan részt vett 3 Lásd erről részletesebben Szűcs Jenő: A Szepesi Kamarai Levéltár 1567-1813 c. levéltári leltárának bevezetőjét (szerk. Varga János, Akadémiai kiadó, Budapest, 1990) az 57-84. oldalakon valamint Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. (Budapest, 1946) c. átfogó feldolgozását az 165-182. oldalakon. 4 A Magyar Kamara 1642. április 7-én Mosdóssy Imréhez intézett leiratában meghagyta, hogy az országgyűlést megelőző időszakban alkalmas személyek révén figyeltesse a nemesek gyanús mozgolódását, az eretnekek szervezkedését. Lásd: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka. Szerk. Hajnal István. (Esterházy Miklós nádor iratai. I. Kormányzattörténeti iratok) Budapest, 1930. XXXIX. és 162-163. (57. sz.) 5 Túlzás azonban azt állítani, hogy „az 1650-1660-as évek fordulóján hatalmi vákuum alakult ki az »Orta Madzsar« [azaz a felső-magyarországi hét vármegye] területén. Kiderült, hogy a Habsburgok nem vagy csak nagy nehézségek árán képesek igazgatni" Vö. Varga J. János: Az „Orta Madzsar" szerepe Perényi Pétertől Thököly Imréig. A nyugati irányú török hódítás metodikájához. In: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk. Fodor Pál-Pálffy Géza-Tóth István György (Budapest, 2002) 419. 6 Fallenbüchl Zoltán: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII-XVIII. században In: Levéltári Közlemények 1967. 2. 193-236. Fallenbüchl adatai — beleértve legújabb adattárát: Állami (királyi és császári) tisztségviselők a XVII. századi Magyarországon. OSzK-Osiris, Bp. 2002. is — a tisztségviseléseket illetően némelykor pontatlanok vagy hiányosak. Ezeket igyekeztünk korrigálni, ám erre nem utalunk külön-külön minden esetben. 7 Azt, hogy Mosdóssy kinevezésével kapcsolatban a Magyar Kamara tanácsosai különböző véleményt képviseltek jól mutatják a kamarai ülésjegyzőkönyv bejegyzései. 1646 november 29.-én zombori Lippay Gáspár prefektus, Mórocz, Rakoviczky és Tőrös tanácsosok megerősítették ugyan
