Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Gecsényi Lajos-Tatjana Guszarova: A Szepesi Kamara vezető tisztviselői 1646-1672 között 653
A SZEPESI KAMARA VEZETŐ TISZTVISELŐI 1646-1672 KÖZÖTT 655 a békeszerződés rendelkezéseinek a végrehajtásában is. Fáradozásai eredményeként 1646 nyarán megindult a hivatal működése, ami ettől kezdve közel negyed századon át azonos keretekben folytatódott, 1648 októberétől űjból Kassán. A viszonylag gyors újraindulás azért is figyelmet érdemel, mert a pénzügyigazgatással ellentétben a felső-magyarországi főkapitányi tisztséget egy 1647. évi elvetélt kísérlet után, majd csak Rákóczi fejedelem 1648. október 11-i halálát követően, november végén szervezték újjá: Wesselényi Ferenc főkapitány beiktatási esküjét a hónap 26. napján tette le Kassán.8 Ez azt is jelentette, hogy ekkor a fejedelem elhunytával a néhány éve ismét Erdélyhez csatolt hét vármegyéből öt királyi fennhatóság alá került vissza. A kamara eredeti hatásköre 1659 második felében a márciusban lemondott II. Rákóczi György és a Lipót királyi biztosa, Radolt Kelemen között júniusban kötött szerencsi szerződés értelmében vált teljessé, amikor Szabolcs és Szatmár megye is visszakerült a királysághoz.9 Ezeket az évtizedeket az országrészben kezdetben változatlanul az erdélyi helyzet kihatásai, az ezekkel kapcsolatos katonai események (az 1660. és 1661. évi császári hadfelvonulások), később viszont a köznemesi-főűri ellenzéki mozgalom szerveződése jellemezték. Ez utóbbi azonban a mozgalom nyílt szakaszának a kezdetéig és az azt követő megtorlásig alig éreztette a hatását a tisztviselők életében. Ekkor, mint a végrehajtó hatalom eszközeire a „rebellisek" javainak az elkobzásában osztottak rájuk szerepet. Ezt annál is inkább számon kérték tőlük, mert 1655-től egy magas rangú végvári katona (győri főkapitányhelyettes), a feltétlen királyhű Zichy István ült a Magyar Kamara elnöki székében. Gazdaságilag a vám- és pénzügyigazgatásra elsősorban a borexportnak a hegyaljai szőlőművelés fellendülésével összefüggő növekedése, az újonnan érkezett nagy létszámú katonaság ellátási igényeinek a kielégítése, valamint az Erdély és Lengyelország közötti kereskedelem tranzitvonalainak a felügyelete gyakoroltak elsősorban hatást. A Szepesi Kamarát 1648-tól két tanácsos irányította, közülük a rangban idősebb (senior consiliarius) volt, még ha nem is kinevezett vezetőként, a meghatározó személy. Az ügymenet, az aláírási jog gyakorlása egyértelműen ezt mutatják, miután mindkét tanácsos kassai jelenléte esetén a senior bontotta a postát, az ügy tárgyalását követően meghozta a döntést, „kiadmányozta" a fogalmazó által készített ügyiratot, melyet első helyen ő írt alá. Mellettük a hivatali szervezet az évszázad derekára fokozatosan kiteljesedett és az 1660-as évek elején a pénztárnokból, a titkárból (egyben királyi jogügyi aligazgató), az altitkárból (egyúttal levéltári segéd), a levéltári őrből, a levéltári jegyzőből, kancelláriai jegyzőkből (3-4 fő), fogalmazókból, futárokból és kapusokból állt.10 Mosdóssyt — akit a beiktatása után úgysem lehetett már egyszerűen elmozdítani — ám rögzítették azt is, hogy „est idióta, debilis persona." Fontosnak tartották, hogy adjanak valakit mellé, esetleg Körösi Istvánt. (MOL E 1 Prothocollum consilii Camerae Hungaricae 14. köt. 35v. pag.) 8 Wesselényi 1647. évi kinevezésére: MOL E 136 Diversae instructiones No. 45. fol. 353-360. és Österreichisches Staatsarchiv (ÖStA) Kriegsarchiv Bestallungen No. 1438. és No. 1482.; beiktatási esküje: MOL E 210 Miscellanea, Militaria 121. tétel. No. 40^1. 9 Gooss, Roderich: Österreichische Staatsverträge. Fürstentum Siebenbürgen (1526-1690). (Veröffentlichungen der Kommission für Neuere Geschichte Österreichs 9.) Wien, 1911. 816-820.: No. 78., vö. még Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában 1541-1711. Budapest, 1918.
