Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Péter Katalin: Jobbágycsaládok életvitelének különbözőségei az örökös jobbágyság korában; 16-17. század 549

576 PÉTER KATALIN Jó házasságban is joggal lehetett reménykedni, bár a korabeli Magyarország há­zassági piacán a férfiak a nőknél hátrányosabb helyzetben voltak. így is sokan alapozták azonban meg Urbán Mátyáshoz hasonlóan az anyagi egzisztenciájukat. Ez után pedig valószínűleg a szó legszorosabb értelmében mindent megtettek. Szabó István a jobbágy megnemesítéséről már idézett tanulmányában gon­dosan körüljárta az ügyre vonatkozó törvények születési körülményeit, többszöri ismétlésüket. Bizonyosan azért foglalkoztak vele annyit az országgyűlések, mert sokan figyelmen kívül hagyták, vagy tudatosan áthágták a világos szabályozáso­kat. Előnyös helyzetből ugyanis könnyű volt indulni, de sokan nyilvánvalóan nem előnyös helyzetből indultak. Ehelyett a mindenütt jelenlévő urasági emberek é­berségét elkerülve, vagy őket rászedve ügyeskedtek, ahogyan Urbán Mátyás tette. A bor-posztó-csizma váltságdíj nagy fantáziára vall; nem találkoztam hasonlóval, de az a valószínű, hogy az emelkedésért elkeseredetten küszködőkről a források­ban nem sok értesülés maradt fenn. Ezen a ponton súlyos vitába kellene belemenni. Mert Magyarország kima­radását az iparosodásból, a modernizációból egyáltalán akkor, amikor a nyugati országokban ezek a változások végbementek, sokan annak tulajdonítják, hogy aránytalanul sok volt itt a nemes. Fényes Elekre hivatkoznak, aki szerint a 19. század első felében Magyarországon a lakosság egyötöde nemes volt, minden 20 nem nemesre esett 1 nemes, míg Franciaországban például ugyanez az arány 180/1 volt, Csehországban még alacsonyabb.8 4 Orosz István tanulmányaiból azonban kiderül, hogy a nemesek nagy része alighanem jobbágytelken volt nemes. A Hegyalja társadalmában egyre növekvő arányú nemesek jobbágytelkeken, többségükben az uraság által felszabadított job­bágytelken éltek.8 5 Egyszerűen vállalkozó kedvű emberek voltak, akik pénzüket személyi szabadságukba fektették be. így valószínűleg ördögi kör keletkezett va­lamikor a 17. század folyamán. Voltak vállalkozó kedvű emberek Magyarországon. Nem hiszek abban, hogy a vállalkozó kedv aránytalan eloszlásával lehetne orszá­gok fejlődését vagy elmaradását magyarázni.8 6 De hova tudtak volna vállalkozó kedvű emberek apró falvakból vagy jelentéktelen mezővárosokból kitörni? Ma­gyarországon a városiasodás, a nagyipar kialakulása nem volt a történelem napi­rendjén. Új világokat felfedező expedíciókat sem igen lehetett innen indítani. Ma­radt a felemelkedés útja a nemességbe. A vállalkozó kedv arra fordult. Nézetek az örökös jobbágyságról Ha alaposan néztem utána, Magyarországon Szabó István alkalmazta elő­ször az örökös jobbágyság fogalmát.8 7 Mivel az örökös jobbágyságról szólva ere-84 Fényes Elek: Magyarország statisztikája I. Pest, 1842. 118-120; Uő: Magyarország leírása I. Pest, 1847. 19-23. 85 Orosz István: A hegyaljai mezővárosok társadalma a XVII. században; Jobbágyok és nemesek Bodrogkeresztúr társadalmában a 17-18. században: Orosz István: Hagyományok és megújulás. Válogatott tanulmányok a magyar mezővárosok történetéből. Debrecen, 1995. 34-113; 176-181. 86 D C. Mc Lelland ilyen értelmű, széles körben elfogadott véleményét idézi és interpretálja: J. L. Baxter: Behavioural Foundations of Economics. London-New York 1993. 23. 87 Az örökös jobbágyság fogalma lefordítható idegen nyelvekre, de nincs más országok tudo­mányosságában használt megfelelője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom