Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Péter Katalin: Jobbágycsaládok életvitelének különbözőségei az örökös jobbágyság korában; 16-17. század 549
JOBBÁGYCSALÁDOK ÉLETVITELE A 16-17. SZÁZADBAN 577 detileg a jobbágytulajdon leglényegesebb jellemzőjeként a telek öröklődését írta le, könnyen úgy lehet érteni, mintha örökös jobbágyságnak azt a rendszert tekintette volna, amelyben a telek öröklődik. Egy későbbi munkájából derül ki, hogy szerinte a jobbágyság „rendi osztály"; tagjai „osztályhelyzetüket örökségként kapták és viselték."8 8 így az „örökös jobbágyság" a Werbőczy féle „perpetua rusticitas," ami Szabó István szerint a röghöz kötött jobbágyság és a parasztság teljes azonosságát jelenti.8 9 Közben, Szabó Istvánnak az örökös jobbágyságról szóló két munkája között eltelt idő alatt, a fogalom széles körben elterjedt, de gyakorlatilag mindenki mást értett rajta. Pach Zsigmond Pál az örökös jobbágyság fogalmát nem használta. Mások mintegy lebegtetve, a jobbágyterhek növekedésének értelmében alkalmazták.9 0 Markánsan Varga János határozta meg a jobbágyrendszerről szóló nagymonográfiájában. Eszerint az örökös jobbágyság úgy jött létre, hogy a költözés 17. századi szabályozásával a jobbágy a nemesség egyetemének tulajdonává vált.91 1981-ben Makkai László, aki lebegtetve korábban is írt az örökös jobbágyságról, mint a kapitalizmus kialakulásának akadályát a második jobbágysággal azonosította a fogalmat.9 2 Zimányi Vera viszont a reprezentatív, tízkötetesnek nevezett összefoglalásban ezt írta: „Az 'örökös jobbágyság' tehát olyan rendszer, amely a korábban szabad költözési joggal rendelkező függő paraszt mozgási szabadságát különböző jogi formákkal (örökösségre való kötelezés, reverzális adása stb.) korlátozza, ami lehetővé teszi a földesúrnak, hogy a paraszt munkaerejét szinte a saját tetszése szerint, elsősorban munkajáradék formájában kizsákmányolja."9 3 Jellemző azonban a fogalomhasználat ellentmondó voltára, hogy ugyanebben az összefoglalásban Pach Zsigmond Pál a parasztság kiszolgáltatottságának érzékeltetésére — ahogyan korábbi munkáiban is — a második jobbágyság fogalmát alkalmazta.9 4 Az örökös jobbágyság fogalmának végeredményben nincsen általánosan elfogadott tartalma. Engem első megjelent munkám írása idején nem foglalkoztatott; egyszerűen átvettem az akkori lebegtető szóhasználatot, és nagyjából a földesúri hatalom szigorodását értettem örökös jobbágyságon.9 5 Azóta több mint egy emberöltőn át kutattam. Azt az ötletet vetem tehát fel, hogy tekintsük a jobbágycsaládok élete végéig öröklődő telket és a földesúr/jobbágy viszony ráépült kölcsönösségét az örökös jobbágyság lényegének. 88 Szabó István: Jobbágyság - parasztság. Terminológia, fogalom, társadalomszerkezet: Jobbágyok, parasztok. Értekezések a magyar parasztság történetéből. Sajtó alá rend. Für Lajos. Budapest, 1976. (Először: Ethnographia 1965.) 31. 89 Uo. 38. 90 így, lebegtetve, a fogalom közelebbi meghatározása nélkül használták az 1960-as években működő Zemplén munkaközösség tagjai: Jobbágytelek és parasztgazdaság az örökös jobbágyság kialakulásának korszakában. Szerk. Makkai László. Budapest, 1966. 91 Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban 1556-1767. Budapest, 1969. 316-366. 92 Makkai László: Örökös jobbágyság és kapitalizmus. Századok 115. 1981. 2. 320-339. 93 Zimányi Vera: Gazdasági és társadalmi fejlődés Mohácstól a 16. század végéig: Magyarország története 1526-1686. Főszerk. Pach Zsigmond Pál. 333. 94 Pach Zsigmond Pál: Európa a 16-17. században. Uo. 91-100. 95 Péter Katalin: Egy hegyaljai mezőváros harca az örökös jobbágyság ellen. Történelmi Szemle 4. 1961. 427-440.
