Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Péter Katalin: Jobbágycsaládok életvitelének különbözőségei az örökös jobbágyság korában; 16-17. század 549

JOBBÁGYCSALÁDOK ÉLETVITELE A 16-17. SZÁZADBAN 575 váltságot maga adta meg. Ezt állította mindenesetre Zemplén megye bírósága előtt. Ebben az ügyben tartottak ugyanis nyomozást az alispán, Klobusiczky Pál utasítására és „egregius Matthias Urbanus" kérésére 1685-ben, amikor Urbán — ezek szerint — már a megye által elismert nemes volt. Vita Urbán Mátyás nemessége ügyében nyilván azért keletkezett, mert a 17. század első évtizedei óta csak földesúri jóváhagyással lehetett nemességért folyamodni.8

0

A nemességet aztán megyei közgyűlés előtt ki kellett hirdettetni, amit Urbán a zempléni alispán eljárásának tanúsága szerint Zemplén megyétől kért. A megye előtt tiltakozhatott Palugyay, aki értelemszerűen nem adott engedélyt, Urbán pedig a kiváltásra hivatkozott. Most nem mennék bele abba, hogy a jobbágy szabadságolása, ha ugyan Urbánt tényleg jobbágynak kell tekinteni, azonos volt-e a nemesség kérésének engedélyezésével. Az én kutatói tapasztalataim szerint nem. Urbán viszont úgy viselkedett, mintha az 5 hordó borral, 6 sing posztóval és 1 pár karmazsin csizmával érvényes hivatkozási alapot szerzett volna, sőt Klobusiczky fellépése is csak akkor megmagyarázható, ha egyetértett Urbánnal. Igaz, lehet, hogy az adott helyzetben, miután Urbán a nemeslevelet megszerezte, elég kényelmetlen lett volna az Udvari Kancellárián a visszavonatásáért eljárni. Zemplén megyének semmi érdeke nem fűződött ahhoz, hogy Urbán Mátyást visszakényszerítse Palugyay urasága alá. Jellegzetesen fogolydilemma szituáció állt elő. Klobusiczky csak Urbánnal együtt menekülhetett belőle. Egyszerűbb volt elfogadni a természetbeni váltság történetét, mint reménytelen bonyodalomba keveredni felsőbb hatóságokkal. De tényleg átvette volna Palugyay a sokat emlegetett tárgyakat Urbántól? Szinte elképzelhetetlen, de nehéz elképzelni azt is, hogy Urbán minden alap nélkül állítson ilyesmit, és ráadásul olyan tanúk is legyenek, akik hallottak róla. Ennek a problémának azonban már nem mentem utána. Mert Urbán Mátyás történetét nem végső valóságtartalma, hanem bizonyos magatartásforma szerintem tipikus motívumainak gazdagságát felvonultató jellege miatt írtam itt le. Története nem olyan személyiségekével analóg, mint például a szakirodalomban a felemelkedés példájaként mindig idézett Thököly Sebestyén. Legutóbb egyébként Gecsényi Lajos róla is kiderítette, hogy meredek karrierje nem egészen a társadalom legmélyéről indult. Már apja Bécsig járó kereskedő volt, és nemes asszonyt vett el: Thököly Sebestyén mint agilis, vagyis nemes anyától született ember kapott nemeslevelet.8

1

Urbán Mátyás nem is azokhoz a mozgékony kereskedőkhöz hasonlított, akiket mint gazdag mezővárosok jellegzetes figuráit Szakály Ferenc leírt,8

2

vagy a Batthyányak egyik birtokközpontjában, Körmenden Tóth István György talált.8

3

Nem, ő egy isten háta mögötti faluból indult. Mit tehetett valaki, akiben volt vállalkozó kedv, de a kiéléséhez — saját egyéniségén túl — semmilyen eszköz nem állt a rendelkezésére? Otthagyta például a faluját, és elment a legközelebbi nagy településre szolgálni, ahogyan Urbán tette. 80

Szabó István: A jobbágy megnemesítése. Turul 55. 1941. 13-19. 81

Gecsényi Lajos: Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században. Századok 129. 1995. 4. 767-790. Uő: Az Edlasperg-ügy. Történelmi Szemle 1993. 293. 82

Szakály Ferenc: Mezőváros és reformáció. Budapest, 1995. 172-218; 219-387; 388-412. 83

Tóth István György: Jobbágyok, hajdúk, deákok. A körmendi uradalom társadalma a 17. században. Értekezések a történeti tudományok köréből 115. Budapest, 1992. 81-104.