Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Péter Katalin: Jobbágycsaládok életvitelének különbözőségei az örökös jobbágyság korában; 16-17. század 549

574 PÉTER KATALIN az apai telken maradt, Mátyás pedig elment Újhelybe, a mai Sátoraljaújhelyre, az ottani Pálos barátok rendházába szolgálni. Valamennyi időt nyilván ott töltött; 1664 májusában pedig elvehette Dorkó asszonyt, aki annak az évnek júniusában már ráíratta előző férjétől maradt négy szántóját. Az irat szövegösszefüggése utal arra, mintha a házasság akkor frissen köttetett volna. Dorkó asszony Pásztor György özvegye volt. Nem tudjuk, a szántókon kívül mit örökölt első férjétől, mert házat már Urbán Mátyással együtt vettek Újhely­ben, és valószínűleg közös szerzeményük volt 3 szőlő is. Ezeken kívül volt 1679-ben még 1 szőlő a házaspár kezén. Ez Dorkó asszonyé volt. Vagy saját családjától örökölte, vagy özvegy korában vette. Ezt a szőlőt — a végrendelet hátlapjára írt szöveg szerint — Dorkó asszony Varga Gyurkára hagyta, akit a végrendeletben „gyermek"-nek nevezett, és a férje gondoskodására bízott. „Hagyom Varga Gyurkának örökösön, mivel velem együtt lakott és velünk tűrt, szenyvedett" - állt erről a külön említett szőlőről, illetve a fiúról a végren­delet hátán. Miben „szenvedett" vajon együtt Varga Gyurka Urbán Mátyásékkal? Talán már akkortájt, a végrendelet 1679-ben volt megfogalmazása előtt megkez­dődött Urbán kalandos és sok embert félrevezető küzdelme a nemességért. Nem lehetett könnyű vele élni, mert folyton a leleplezés fenyegette. Urbán Mátyás szinte áttekinthetetlenül zavaros módon jutott nemességhez. Nem tudjuk, meny­nyit élt át vele együtt Dorkó asszony, aki a végrendelet megfogalmazása idején bizonyosan beteg volt, erre utalt a szövegben, de talán meggyógyult abból a be­tegségből. A végrendelet fogalmazásakor Urbán még bizonyosan nem volt nemes, mert Dorkó asszony egregius-nak nevezte volna a testamentumban, ha az lett volna. Urbán Mátyás eredetileg Bányácskán Palugyay Gergely jobbágyának fia, de valószínűleg nem az uraság jobbágya volt. Az egyik rá vonatkozó forrás, a megyei vizsgálat jegyzőkönyvének kérdőpontjai között mindenesetre az is szerepel, tudja-e a tanú, hogy Urbán apjához hasonlóan örökös jobbágy volt, és a válaszok nemle­gesek. Aztán, amikor Urbán Mátyás Újhelybe költözött, I. Rákóczi Ferenc földesúri hatósága alá került. Innen akarta visszaszerezni „repetáltatni" Palugyay, aki elő­ször maga járt a dolog után. Még Urbán Mátyás fivérét is felkereste Bányácskán. Nála éjszakázott, és állítólag ilyesmit mondott neki: „Jobb volna az öcséd, az ördög­lelkű, ha megalkudnék velem, hogysem mint nyakon fogjam." Vagyis némileg fenye­gető hangon közvetítésre kérte a családi telken ülő Urbán Jánost az eltávozott Urbán Mátyás ügyében. Nem tudjuk, sikerrel járt-e, átadta-e János az üzenetet Mátyásnak. Csak az bizonyos, hogy Mátyás nem tért Palugyay urasága alá vissza. Visszatérés helyett Urbán Mátyás rábeszélte a pataki udvarbírót, Kereské­nyi Gáspárt, hogy váltsa ki Palugyay Gáspár „tutelasága," tárgyilagosan szólva, joghatósága alól. Az udvarbíró állítólag 5 hordó bort, 6 sing finom posztót és 1 pár karmazsin csizmát ígért Urbán szabadságáért, különböző újhelyi és bányács­kai emberek pedig úgy tudták, egy vizsgálaton mindenesetre azt vallották, hogy Palugyay az ajánlatot elfogadta. Ez után következhetett az elképesztő bonyodalom. A pataki udvarbíró nem adta meg a kialkudott váltságot, ami még nem volna rendkívüli. Az uradalmi tisztek bizonyosan sok embert vezettek félre szándékosan vagy akaratlanul. Rend­kívül szokatlan volt viszont az, hogy Urbán Mátyás a Rákóczi udvar nevében ígért

Next

/
Oldalképek
Tartalom