Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Péter Katalin: Jobbágycsaládok életvitelének különbözőségei az örökös jobbágyság korában; 16-17. század 549
JOBBÁGYCSALÁDOK ÉLETVITELE A 16-17. SZÁZADBAN 571 dásán azonban gyorsan túltette magát. Elszökött, megfogták, és négy személy kezességére engedték szabadon. Most a kezesek tanúskodása mellett újítja meg „szabad akaratja szerént, minden kényszerítés, fenyegetés nélkül" örökös jobbágysági kötelezettségét. A helyzet azonban nem egyszerű. Német a jegyzőkönyv szerint 1625 júniusában lett Ostffy szegődött szolgája, de a perben, ügyvédje közvetítésével, fellépett Cziráky Ádám is. Magának követelte Németet, aki szerinte neki vagy elődeinek „ennekelőtte nyolc vagy kilenc esztendővel Kenyeriben... beadott és szolgáló jobbágya volt." Ezért szerinte Ostffy törvénytelenül fogta el azt a „polgárt," vagyis Német Jakabot, és Cziráky nyilvánvalóan arra alapozta tiltakozását, hogy Német Jakab nála előbb lett jobbágy, mint Ostffynál. A jegyzőkönyv az Ostffy család úriszéki anyagából kiváló szakemberek munkájával készült forráskiadványban jelent meg.6 8 Hitelessége kétségtelen, de kiegészítő forrásokat nem találtam hozzá. így az alaphelyzet valódiságát, azt, hogy Német Jakab, akit Takáchnak is neveztek, valóban előbb adta-e magát jobbágyságra Czirákyhoz, mint Ostffyhoz, nem tudom ellenőrizni. Ez azonban itt nem fontos. Fontos a kézfogás gesztusa, amivel a földesurak Német Jakabot jobbággyá fogadták. Azt hiszem jellegzetes esete annak, amikor emberek szimbolikus cselekedeteket hajtanak végre anélkül, hogy a dolog eredetét ismernék. A jobbágy kezet adott, a földesúr megrázta, mert ez volt a szokás. A jobbággyá fogadásnak, illetve a jobbágyság felvételének másik elemére, a telekadományra szélsőséges esetekben vannak jó források. Ebben az irányban is utal Német Jakab története. Feltűnő ugyanis, hogy bár gyermekkorától földesúr birtokán élt, majd egy másik földesúrnál szolgált, a jobbágyság felvétele előtt nem volt jobbágy Ugyancsak nem volt jobbágy Szabó János, egy királyfalvi jobbágy fia a németújvári uradalomban, akit a forrás szerint „egy leányért" tartottak fogva.6 9 A tiszttartó kiengedte volna, ha elveszi a lányt. A legény azonban megmakacsolta magát. Házasság helyett, ahogyan az uradalmi tiszt a földesurat tájékoztatta, „ajánlotta azzal magát, hogy akár jobbágyul, akár penig az Nagyságod majorjába egy esztendeig szolgál." Ezek szerint a jobbágy nem-jobbágy fia akkor sem lett volna jobbágy, ha a majorban szolgál. Vagyis — a konkrét eseten túllépő következtetéssel — az uradalmi majorban szolgáló emberek nem voltak jobbágyok. Nem volt Jobbágy Karácsony János Bihar megyében 1657-ben. 0, a forrás legénynek nevezi, Sztepán Ferencnét meglopta, amiért súlyos büntetést érdemelt volna.7 0 Sztepánné azonban annak fejében, hogy tanúk előtt örökös jobbágyságot fogadott, elengedte a büntetést. Nem volt jobbágy továbbá egy másik jobbágy fia, Parajos Pál 1619-ben a Zemplén megyei Szerencsen. Két földesúr is vitatkozott róla, majd elengedték valami büntetését. ígérete szerint „valamíg él, mint attya Szerencsen örökös jobbágy volt, ő is az szerint teljes életében őnagyságának és maradékának örökös jobbágya leszen."7 1 68 Úriszék. XVI-XVII. századi perszövegek. Szerk. Varga Endre. A kiadványt készítő munkaközösség: Varga Endre, IIa Bálint, Bakács István, Bottló Béla, Párdányi Miklós, Dávid Zoltán. Nyelvészeti munkatárs Szabó Dénes. Budapest, 1958. 703. (Eddig és a továbbiakban: Varga: Úriszék) 69 MOL P 1322. Kérvények 1641-1642. no. 48. 70 MOL E 211. Ser. III. 40. p. 67. Zimányi Verától kaptam az adatot. 71 MOL E 190. t. 2. no. 11.
