Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Péter Katalin: Jobbágycsaládok életvitelének különbözőségei az örökös jobbágyság korában; 16-17. század 549
572 PÉTER KATALIN Ezek elszórt adatok arról, hogy a jobbágyság mint osztályhoz tartozás nem öröklődött. Nem öröklődött még az a státus sem, amelyet kortárs források örökös jobbágyságnak neveztek és a történetírás a földesúri függés különösen súlyos válfajának tekint. A magyarázatot a valamikor volt földesúr-szabadja fogalom, illetve státus analógiájában kell keresni. A 16-17. századi kortársak élesen megkülönböztették a telken ülő jobbágyokat a földesúri függés egyéb kötelékeivel megkötött emberektől. A családtagok besorolása egyik vagy másik kategóriába nem volt automatikus. A telek adományozására végül ugyancsak vannak adatok. A legnormálisabb, legáltalánosabb eset az volt, amikor a jobbágy a telket örökölte. Egyes országokban ilyenkor is történt valamilyen, beiktatás szerű cselekmény, Magyarországon azonban a földesúr az öröklést egyszerűen tudomásul vette. Az urbáriumban kihúzták az előző tulajdonos nevét, és föléje vagy mellé írták az újét. Adatok öröklésnél akkor keletkeztek, ha az ügy nem volt sima, és per támadt. Bobovácz Iván Hadászon, Vas megyében volt telkéről ismerem a legbeszédesebb öröklési adatot. Bobovácz annak idején a fóldesűr akaratából puszta telket kapott; arra „épült." Az 1614-ben folyt pert már harmadik generációs utódai folytatták egymás között.7 2 A szóban forgó utódok az első tulajdonos lányának, Agotnak voltak az unokái, akik mint az asszony fiáról, illetve lányáról rájuk szállt jogon pereskedtek egymással az ősi telekért. Azokban az esetekben, amikor a forrás vásárlásról ír, bizonytalan az adat értékelése. Nem lehet tudni, valóban a szó mai értelme szerint vásárolták-e a telket, vagy az átruházás valamilyen más módját nevezik vásárlásnak. Szabó István a vásárlás formáját mindenesetre tárgyalta. Azt állapította meg, hogy a vásárolt telek a terhek és jogok tekintetében az adományozott telekkel azonosan viselkedett. Nem lett belőle sajátos függés eszköze, ahogyan egyes Magyarország körüli országokban.7 3 A telek földesúri adományozására korai példa Erdődy Péter adománylevele 1539-ből. Ebben a királyi diplomához hasonló szövegezésű iratban Erdődy egyik jobbágya, Iwanchich Miklós részére — „pro parte prudentis et circumspecti viri Nicolai Iwanchich jobagionis nostri" — rendelkezik. Mivel az előző tulajdonos örököse, Ztepchich János gyilkosságba és ezzel hűtlenségbe — „nota infidelitatis" — esett, amivel birtokai őrá szálltak - „ad nos devoluta essent," Iwanchichnak adományozta őket.74 Később lényegesen leegyszerűsödtek az adománylevelek. Nádasdy András például 1675-ben egyszerű papírra íratta rá, hogy Korba György kovácsnak adott egy Tot János helye nevű telket.75 Sok adománylevél azonban nem maradt fenn. Többnyire urbáriumokban lehet olvasni róluk: bizonyos helyzetekben a jobbágyok felmutatták az uradalmi embernek. Még gyakoribb lehetett a szóbeli adományozás. Talán nem mindenütt, de a rendkívül gondosan szervezett 72 Varga: Úriszék 133-136. 73 Eduard Maur: Gutsherrschaft und „zweite Leibeigenschaft" in Böhmen, Sozial- und wirtschaftshistorische Studien. Wien - München, 2001. 65-67. 74 Haus-, Hof-und Staatsarchiv, Graf Erdődy Familienarchiv: Urkunden 1539. Lehet, hogy itt még nem telekként kapott jobbágytulajdonról, hanem más természetű jobbágyföldről volt szó. Erdélyi Gabriellától kaptam az adatot. 75 P 1322. Kérvények 1641-1642. 42. no. 179.
