Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Péter Katalin: Jobbágycsaládok életvitelének különbözőségei az örökös jobbágyság korában; 16-17. század 549
568 PÉTER KATALIN halász elöljárója. Folytatott azonban mezei gazdálkodást is: A kispataki Magyarszeren lévő telkén 2 ökröt, 2 lovat és 10 disznót írtak össze, e mellett a telek mellett pedig még 1/4 puszta telke volt. Úgy lehetne fogalmazni, komplex gazdaságot tartott fenn. Alighanem őt kell a család legtekintélyesebb tagjának tekinteni. Azért a bizonytalanság, mert 1657-re ellentmondásos, illetve a rendelkezésre álló adatok alapján nehezen értelmezhető körülmények közé kerültek. Úgy látszik, a puszta telekhez sikerült szántót szerezniük. 1/2 telken írták össze ugyanis az akkori halászbíró Kasa Mihályt, ami arra utal, hogy a puszta telek státusa megváltozott.5 7 Nem tudjuk, ez a Kasa Mihály azonos volt-e az előző azonos nevű és azonos tisztséget viselő Kasával, de bizonyosan volt egy felnőttnek számító fia; vele együtt írták össze. Vagyis az alapvetően halászattal szolgáló Kasa család kezén 1657-ben nagyobb szántóterületet tartottak számon, mint előzőleg. Ezzel a kétségtelen ténnyel szemben áll viszont az, hogy a két férfi Kasa 1/2 teleknyi gazdaságában már csak 1 lovat, 1 tehenet, valamint 3 disznót írtak össze. Nem tudjuk, mivel szántottak Kasáék. Patak egyik nagy pusztulása idején, 1676-ban még mindig Kasa Mihályt írtak össze a magyarszeri 1/2 telken, de ő talán már az első Kasa Mihály fia lehetett. Az akkori urbáriumban a telken kívül semmilyen tulajdonát nem tüntették fel, és halászbírói hivatalt sem viselt. 1704-re egy fia bizonyosan felnőtt: vele együtt írták össze. Apának és fiának akkor az urbárium szerint 2 tehene és 3 disznaja volt. Az újabb háború azonban valószínűleg nem kímélte meg őket sem. 1711-ben az urbárium mindenesetre egyszerűen mint „a földesúr halászá"-t tüntet fel a telken egy Kasa Mihályt minden jószág nélkül. A Perpet család első Sárospatakon ismert tagja, Perpet Lőrinc alighanem Petrahóról5 8 jött Patakra. Ugyanabban az 1554-es urbáriumban ugyanis, amelyben ő itt a vártól délre fekvő városrészben, az Alsóhostáton mint egésztelkes jobbágy szerepel, olvasható Perpet Tamás neve Petrahón, és az utolsó pataki Perpetről, Györgyről 1704-ben az derül ki, hogy meghalt, fia, János pedig Petrahón lakik. Úgy látszik, végig megtartották ottani kapcsolataikat. A 16. század során két egymástól nem túl távoli telken is éltek az Alsóhostáton Perpetek. A hézagosan fennmaradt adatok a Lőrinctől maradt telken özvegy Perpet Imrénérői, valószínűleg Lőrinc menyéről, majd az asszony fiáról, Perpet Mártonról tudósítanak. A másik Perpet-telek gazdáiról 1567 és 1570 között vannak összeírási adatok. Ott egy idő után megszakadt a férfiutódok sora, mert eltűntek róla a Perpetek. Lőrinc telkén viszont a 17. század során is Perpet Lőrincek, illetve özvegy Perpet Lőrincnék éltek. Végig egésztelkük volt, és fizettek nem túl magas dézsmát szőlő után. Megélhetésük főforrása szántógazdálkodás lehetett. A Sakos család az első fennmaradt urbárium szerint a vártól északra fekvő Felsőhóstáton kezdte. Sakos János élt akkor ott egésztelken, és egy 1555-ös adat szerint a Hárselő nevű, igen jónak számító szőlőhegyen volt szőleje is.5 9 1567-re azonban már két Sakos családfő volt, Mihály az egésztelken, Pál pedig egy 1/4 méretűn. Ugyanez maradt a helyzet 1570-ben is, és mindkét Sakos kezén volt 57 Több adat is tanúskodik arról, hogy a 16-17. századi nagybirtok ügyintézésének szóhasználatában a puszta telek meghatározás jelölhetett szántó nélküli belsőséget: 68 Ma Sárospatak déli városnegyede; az itteni elbeszélés idején még külön település volt. 59 NRA 295/41. p. 16. Az uraság egyik építőmestere az övé mellett kapott szőlő-adományt.
