Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Péter Katalin: Jobbágycsaládok életvitelének különbözőségei az örökös jobbágyság korában; 16-17. század 549

JOBBÁGYCSALÁDOK ÉLETVITELE A 16-17. SZÁZADBAN 569 szőlő; Mihálynál több, Pálnál egészen kevés. Apa lehetett és fia. Aztán a Sakos családról csak 1676-ban derül ki lényegesen új. Akkorra egy Sakos Ambrus nevű családtag elvette Czakó Erzsébetet, akivel házat vettek a Hécén, a Református Kollégiumtól nem messze, közel a habán iparosok telepéhez. A házaspár ott élt. Úgy látszik, Sakos beházasodott, vagyis az asszonnyal jutott vagyonhoz. 1676-ban mindenesetre 300 magyar forintot adott kölcsön az uraságnak, I. Rákóczi Ferencnek.6

0

A kölcsön fejében Sakos Ambrus szolgálatmentességet kapott. A házaspárnak nyilván tekintélyes vagyona volt. Megérte nekik a kölcsön, amit nem kaptak vissza; a Sakosok mint szolgálatmentes jobbágyok éltek ezen a telken a 18. század elejéig. Tovább nem követtem a sorsukat. A telekre épült kölcsönös kapcsolat Telket jobbágycsaládok legegyszerűbben úgy szereztek, hogy örökölték. Az öröklést Magyarországon írott törvény nem szabályozta. Az öröklési szokásokat Szabó István rendszerezte részletesen. Igen lényeges kérdéseket tisztázott, mert a vagyon generációról generációra juttatásának módja minden társadalom életét befolyásolja, bizonyos szempontból meghatározó lehet. Még olyan távolra is kihat, mint a szexualitás. Flandrin sokak által idézett tanulmányban vizsgálta az örökség kivárásának kényszere miatt volt késői házasodás következményeit.6

1 A magyarországi urbáriumokból azonban az derül ki, hogy itt nem feltétlenül volt szokás az önálló gazdaság beindításával, értelemszerűen a házassággal a szülők generációjának halálát bevárni. Az eddig előadottakban sok példát mutattam be apa és fia, egy-egy jobbágycsalád legalább két generációjának egyidejű telektulajdonlásáról. Ezek az esetek csak ügy érthetők, ha az örökítés gyakorlata mellett általános szokás volt a család telkéhez újat szerezni. Mert az öröklés ugyan több generáció egyidejű telektulajdonlása helyzetében sem kizárt, hiszen volt oldalági öröklés, de a telkek folyamatos öröklése egy családon belül csak valami, valamikor volt mozdulatlan ősállapot létezése mellett volna elképzelhető. Ősállapotokat viszont nem szoktunk a történelemben feltételezni. Mégis visszamegyek, ha nem is valami ősállapothoz, hanem a jobbágyság kezdeteihez. Az az érzésem ugyanis, hogy a 16-17. századi örökös jobbágyság természetét csak onnan kiindulva lehet megérteni. A telek kezdeteivel viszont nem foglalkozom. Adottnak veszem a létezését. Csak éppen utalok Bolla Ilona annak idején sok elismeréssel fogadott munkájára.6

2

Vagy emlékeztetek Kubinyi András telkek ügyében írt klasszikus tanulmányára.6

3 A jobbágyság keletkezéséről Szűcs Jenő és Engel Pál eredményeit tartom lényegesnek. Szűcs óriási erudícióval, alighanem az összes középkori oklevél szö-60

E 197. 39. CS. 1. 61 Jean Luis Flandrin: Mariage tardif et vie sexuelle: Discussion et hypothèses recherche. Annales E.S.C. XXVII. 1972. 351-378. b'2 Bolla Ilona: A jobbágytelek kialakulásának kérdéséhez: Bolla Ilona: A jogilag egységes jobbágyság kialakulásáról Magyarországon. Kiad. Gericsné Ladányi Erzsébet. Budapest, 1998. 209-232. A tanulmány eredetileg 1961-ben jelent meg. 63

Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai a középkor végén az 1478-as Garai - Szécsi birtokfelosztás alapján: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. 1986. Veszprém, 1987. 197-226.