Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Péter Katalin: Jobbágycsaládok életvitelének különbözőségei az örökös jobbágyság korában; 16-17. század 549
JOBBÁGYCSALÁDOK ÉLETVITELE A 16-17. SZÁZADBAN 567 1574-ben Korpás Tamás volt a gellei érsekség valamennyi falvának bírája.52 Akkor Csentefalva teljesen a Korpások tulajdona volt. Öt Korpás család élt különkülön telkeken a faluban. Vagyis az 5 Korpás-ház már megvolt az 1646-os urbáriumtól számítva hatvannégy évvel korábban is. Ilyen módon nem tartom kizártnak, hogy az öt nem Korpás nevű jobbágy 1646-ban a Korpások közé beházasodott ember volt. Ha ez nem tévedés, a 60 ember különböző szálakon Korpás rokon lehetett. Idősebb Korpás István kétszeres háztulajdonos mivolta következhetett a család régi tekintélyéből, vagy abból, hogy arra a házra éppen más családtagnak, illetve családjának nem volt szüksége, esetleg olyan személyek laktak benne, akik a telek utáni szolgálatot nem tudták volna vállalni. Úgy látszik, Korpáséknak volt sok telkük, és a telkek akkor szálltak egyik generációról a másikra, amikor egy-egy fiú felnőtt, illetve amikor egy-egy leány férjhez ment. A folyamat azonban nem volt mechanikus. Nem egyszerűen az 1572-ben megvolt telkeket adták tovább, hanem valamilyen módon kiterjesztették a falu határát. Csentefalván 1572-ben 5 egész és 1 töredéktelek volt, 1646-ban 1 egészet írtak össze Korpás Istvánnál, a többi töredék volt, összesen 8 egésznek megfelelő és 1 töredék. Mivel közben az egy telekre számított szántó mennyisége is megnőtt, 121 holdról 198 holdra nőtt Csentefalva szántóterülete, illetve az ottani jobbágyok kezén lévő föld. Kaszálójuk ugyanazon a Királyrété nevű mezőn volt. Néhány egyszerű példa apa és fia egyidejű telektulajdonlásáról: Murány uradalmának 1672-es urbáriumában Hizsnyén egymás után írták össze Groszal András senior-t és Groszal András junior-t, amivel világosan jelezték, hogy apáról és fiáról van szó, beírták továbbá az idősebb Groszalnál János nevű tizennégy éves fiát, valamint ifjabb Groszalnál az ő négyéves illetve egyéves kisfiáit, Györgyöt és Tamást.53 Vagy a makovicai uradalomban írt 1620-as urbáriumban Nowotny Lukács féltelkes jobbágy említése után ez következik: „Fedur, az fia negyedtelkes."54 Jóval később Sárospatak 1704. évi urbáriumában Lengyel Dankóról beírták: „Nagy András fia."5 5 Sárospatakon hosszú időn át lehet követni három család ragaszkodását a telekhez. A Kasa, a Perpet és a Sakos nevet viselték. A pataki, 1554 és 1711 között keletkezett uradalmi összeírások olvasása során nem lehetett nem észrevenni őket, mert míg az egymást követő urbáriumokban és dézsmajegyzékekben a nevek óriási többsége folyton változott, a Kasa, a Perpet és a Sakos név következetesen szerepelt.5 6 A Kasa család első ismert őséről, Kasa Péterről az 1567-es, kevéssé részletes urbáriumból még csak az derül ki, hogy réti halász volt. Telke a Bodrog balpartján nagyjából a várral szemben feküdt. Nem tudhatni, rokonságban állt-e a pataki összeírásokban időnként fel-felbukkanó más Kasákkal, de bizonyosan ő, illetve utódai éltek a kispataki Magyarszer réti halászai között generációkon keresztül. Közelebbi adatokat a részletesebb, 17. századi urbáriumok szolgáltatnak róluk. Ezek szerint 1648-ban Kasa Mihály harmados halászbíró volt, vagyis az összes 52 Maksay: Urbáriumok 181. 53 Uo. 338. 54 A Rákóczi fivérek osztozása: MOL E 156. U et С 22/19. 55 MOL E 197. 9. cs. t. 5. 56 Pataki urbáriumok: 1554: MOL E 156. U et С 45/36; 1567: Uo. 40/35; 1570: Uo. 95/22; 1631: Uo. 40/39; 1648: Uo. 2/34; 1657: Uo. 41/3; 1704: MOL E 197. 156. cs. 9. t. 5. Pataki dézsmajegyzékek: 1567: MOL E 159. Reg.dec. 227/6; 1570: Uo. 227/19; 1686 és 1688: Uo. Acta irreg. 7/169. A-B.
