Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Péter Katalin: Jobbágycsaládok életvitelének különbözőségei az örökös jobbágyság korában; 16-17. század 549
JOBBÁGYCSALÁDOK ÉLETVITELE A 16-17. SZÁZADBAN 559 kézművesek".4 1 A kézműves állapotot azonban csak Varga Sámuel negyed telkesnél jelezték, aki varga, vagyis cipész volt. A többiek, illetve egyesek mesterségéről pedig nem érdemes találgatni, mert az urbárium szövegének értelme perdöntő. Azért jegyezték fel a szerdahelyiekről azt, hogy majdnem mind kézművesek, mert emiatt nem kellett igás robotot teljesíteniük; csak földesúri borok szállítására kötelezték őket. Nyilván kevés földművelés mellett tényleg kézművesek voltak. Azt lehetne gondolni, nagyjából ugyanez volt a helyzet az uradalom többi mezővárosában is. Az összeírás szövege azonban mást ír le. A jelentős, Szerdahelynél mindenesetre nagyobb mezővárosban, Somorján semmit nem jegyeztek fel, ami kézművesek ottani jelenlétére utalna. Ehelyett az az országos arányokban nézve is elképesztő tény derül ki az urbáriumból, hogy a somorjaiak háromnyomásos gazdálkodást folytattak. „Három vetésre" számítottak egy-egy egész telekhez 60 holdat 1646-ban Somorján. Érdekes lenne tudni, mikor tértek rá a mezőváros lakói a háromnyomásos szántóművelésre. Ez az időpont bizonytalan, de valamikor 1574 előtt volt, mert az akkori urbárium már akkor „a föld három közében" adta meg a telkek méretét.4 2 Bizonyos viszont az, hogy a három nyomás bevezetése mögött földesúri intézkedés volt, vagy a földesúrral egyetértésben történt. Uradalmi földön ilyen nagy változtatást másként nem lehetett véghez vinni. Bizonyosan urasági intézkedésre, a szántóterület tetemes növelésével vált lehetővé a kétnyomásos rendszernél lényegesen földigényesebb háromnyomásos művelés. A Somorjához tartozó szántók területe 1574 és 1646 között igen nagy mértékben megnőtt. Az egész telek 1573-ban még csak annyit jelentett, mint az uradalomban általában, 25 holdat, és így számolva körülbelül 124 holdnyi szántó tartozott az akkori 55 egész-, 10 fél- és 15 negyed telekhez. 1646-ban viszont az egész telek már 60 hold volt, vagyis az előzőnek több mint a kétszerese. Következésképpen az 1646-os urbárium szerinti 27 egész- és 65 féltelek, valamint a 84 zsellértelek, amihez 1 hold tartozott, összesen nagyjából 3620 holdat tett ki. A somorjaiak tehát nem abban különböztek az uradalom falvainak lakóitól, mint a másik mezőváros, Szerdahely jobbágyai, akik a szokásos méretű telkek felén gazdálkodva majdnem mind kézművesek voltak, hanem abban, hogy a szokásos méretű telkek dupláján szokatlanul intenzív földművelést folytattak. Volt aztán a pozsonyi uradalom legnyugatibb részén néhány, mind a többi falutól, mind a mezővárosoktól különböző falu. Azokban, Váralján, Felrévben és Vereknyén szántókat egyáltalán nem tartottak. Gabonatermelés, állattartás vagy kézműves munka helyett ott szőlőművelésből, almatermelésből, kendertermesztésből, kertészkedésből éltek a jobbágyok. Váralján minden telekhez tartozott szőlőskert, Felrévben, valamint Vereknyén almás-, és káposztáskertet írtak össze a telkeken. És az urbárium feltüntette ugyan, hogy egész telket vagy csak résztelket bír-e valaki, de a telek méretének — mivel a jobbágyok szőlőkből, kertekből éltek — nyilván nem volt különös jelentősége. Az urbárium nem tüntette fel, és a szolgáltatásokat nem a telek után, hanem a szőlő-, az aima-, a kendertermés után kellett adni. 41 Uo. 232: sunt ferme omnes mechanici 42 Uo. 178: in tribus agrorum spatiis
