Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Péter Katalin: Jobbágycsaládok életvitelének különbözőségei az örökös jobbágyság korában; 16-17. század 549
558 PÉTER KATALIN mit. Közelebbi odafigyelésnél kiderül, a telek szónak, akár magyarul írják, akár latinul, tulajdonképpen nincs értelme, mert minden szövegösszefüggésben mást jelent. 12 hold szántót és hozzá 12 kaszálónyi rétet is jelenthetett, 60 hold szántót és 46 kaszálónyi rétet is jelenthetett egy egész telek ugyanabban az uradalomban.3 9 Itt a Pozsony várához tartozó birtok példáját adtam.4 0 A telek fogalmának ellentmondásait szemléltetendő lehet azonban más különösségeket is elősorolni ugyanebből az uradalomból. Három falu, Csentőfalva, Egyházaspaka és Lőgérpaton egymáshoz közel, a Csallóköz Samaijától keletre húzódó, legtermékenyebb részén feküdt, mégis nagy mértékben különbözött az, ami egy-egy telekhez járt, vagy amire egy-egy telek után a családfő igényt tarthatott. Még a szántó eloszlása volt a legegyenletesebb: telkenként 19 és 24 hold között változott ebben a három faluban. Csentőfalván a szántóhoz apró, 4 kaszálónyi rét tartozott, és nem volt hozzá erdő, ami országos átlagban nem feltűnő, mert kevés helyen volt a jobbágyteleknek erdeje, ezen a környéken azonban hátrányos helyzetet jelentett. Egyházaspakán például „majdnem semmi rét" volt ugyan a szántón kívül a telekhez, de az egyházaspakai telkes jobbágyok használták a Csandál nevű erdőt, amit házak szerint úgy osztottak fel, hogy mind építésre, mind fűtéshez „alkalmas és elégséges" volt. Lőgérpatonban végül a telekhez tartozó szántón és mezőn kívül volt a telkek tulajdonosainak osztatlan használatában más falvak jobbágyaival közösen több rétjük a Duna szigetein, és szabadon termeltek ki fát a Fölső Sziget nevű erdőben. Jelenthetett azonban a telek egészen mást is. Mivel az ellentmondások abszurditása így jobban kiderül, mintha az ország más részén írnék le más telket, innen a pozsonyi uradalomból hozok más jelentésű telekre példát. Nagyfódémesen és Zoncon a szántón, a réten és az erdőhasználaton túl tartozott a telekhez közvetlenül a faluban álló ház mellett káposztáskert és almáskert is. Zoncon viszont a telekhez nem egyszerűen erdőhasználat járt, hanem kimért erdő, ahol annyi volt a vad, hogy a földesúr odajárt vadászni, és még a telek nélküli zselléreknek is mértek erdőt. Mellesleg szedett be a falu a dunai, az összeíró szerint „hatalmas" révből vámot 16 forint összegben. Ez a falué maradt. Igaz, valamennyit a rév fenntartására kellett fordítania. Az uradalom többi részéről nem ennyire részletes az összeírás szövege, de a felületesebb adatok alapján is nyilvánvaló, hogy ezektől a szántóművelő, állattartó falvaktól távolabb más viszonyok uralkodtak ugyanebben az uradalomban, így Szerdahely mezővárosban körülbelül fele akkora telken gazdálkodtak a jobbágyok, mint a falvakban; összesen 12 hold esett két nyomásra egy-egy egész telken, a kisebbeken arányosan kevesebb. És fele akkorák voltak a rétek is, viszont ismeretlen méretű kertek tartoztak minden telekhez. A szerdahelyiek tehát folytattak szántóművelést, az urbárium mégis azt állítja, „majdnem valamennyien 39 A hold és más mértékegységek számításának bonyodalmaiba nem mentem bele. Mindenütt egy-egy uradalom egymáshoz közel eső településeiről írok. Feltételezem, hogy a leírt körökön belül azonos egységeket használtak. Az abszolút értéknek a dolgozat logikája szerint az összehasonlításban nincs szerepe. 40 Maksay: Urbáriumok 195-239.
