Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Orosz László: Népiségkutatás a nemzeti érdekek ütközőpontjában. A két világháború közötti tudománypolitika Fritz Valjavec és Mályusz Elemér kapcsolatában : 43

NÉPISÉGKUTATÁS A NEMZETI ÉRDEKEK ÜTKÖZŐPONTJÁBAN 51 zolást jelentett a feltörekvő német tudományos folyóirattal való partnerség. Hogy kapcsolatuk fogadtatása terén mégis ambivalens megítélést konstatálhatunk, annak oka az, hogy Mályusznak a népiségtörténeti kutatásokat meghonosítani szándékozó, az új idők szellemiségétől megihletett történetírói iskolája egyébként is elvi aggályokat és aktuálpolitikai félelmeket váltott ki a hivatalos magyar történetírás követői számára iránymutatónak tekintett szakmai körök szemében, e lépésével pedig még inkább táptalajt adott azoknak a vádaknak, melyek a „völkisch gyökerekből táplálkozás"-t rótták szemére.20

A kritika jogos is, meg nem is. Valóban, az újszerű kihívások megoldására újszerű módszerekkel választ adó német kutatás inspirálta elsősorban Mályuszt valami hasonló, a magyar történetírás eddigi gyakorlatában forradalminak ható koncepció következetes végiggondolására és alkalmazására. S az is tagadhatatlan, hogy — aggodalommal és fenntartásokkal vegyes — őszinte csodálattal tekintett a kibontakozó német kutatások, valamint a hátterükben álló szervezeti, intézményi keretek, gombamód szaporodó orgánumaik, s a mindezek fenntartását lehetővé tevő finanszírozási rendszer hálózatának bonyolult, ám tökéletesen összehangolt organizációjára. A hasznosítható mintákat és tapasztalatokat azonban a hazai viszonyokra adaptálva, a magyar tudományos (és politikai - lásd revízió) érdekek szolgálatába kívánta állítani.21 Ez pedig azt jelentette, hogy e módszer és a segítségével kiaknázható más minőségű ismeretanyag nem csupán a szomszédos államok konfrontativ történetírása, de adott esetben a német tudományosság ellenében is kijátszható.22

„A német 20

Vo. Szekfü Gyula: Népek egymás közt a középkorban. In: \Jő: Állam és nemzet. Tanulmányok a nemzetiségi kérdésről. Budapest, 1942., 69-84. Szekfű Mályusz nemzetfogalmát aktuálpolitikai koordináták közé illesztve 'Volkstum-romantikaként' jellemzi (84.), s számos, a „korszerű" terminológiában meghonosodott fogalom (Rasse und Raum, Volksboden und Kulturboden) alkalmazásával vádolja (uo.). Lásd még: Belitzky János: A magyar helytörténetírás problémái. In: Vigília I. évf., II. köt. (1935), 91-108. A bírálat alapja itt is a Mályusz által követett munkamódszer német analógiája. 21

Mályusznak a népiségtörténeti kutatások eredményeit közzétevő „Magyarság és Nemzetiség" ill. „Település- és népiségtörténeti Értekezések" c. sorozatról Bárdossy László miniszterelnök tájékoztatása céljából készített feljegyzésében (1941. IV 17.) a következő olvasható: „...munkaközösség szerveztetett meg azzal a feladattal, hogy a Csehszlovákiához tartozó határterület utolsó négy évszázadának népi viszonyaiban bekövetkezett eltolódásokat, változásokat s azok okait a levéltári forrásanyag alapján pontosan megállapítsa. A legelső cél a forrásadatok összegyűjtése és oly elrendezése volt, hogy szükség esetén — tárgyalásokat tételezve fel — azok azonnal rendelkezésre álljanak... A népi jelleg megállapítása a településtörténeti adatok, a dűlőnevek és családnevek vizsgálata alapján történt. Az összegyűjtött anyag nagy szolgálatokat tett a komáromi tárgyalásoknál, amidőn a Nyitra és Kassa vidéki népi eltolódásokat igen rövid idő alatt sikerült térképre vetíteni. [...] A vállalkozás, az Ugocsa megye [vö. 82. jegyzet] kritikáiból kitűnően, osztatlan elismerésben részesült. A további kötetek kiadására tudományos szempontból szükség van. De nemzeti politikai érdekből is fontos a magyarlakta területek magyar eredetét és jellegét adatszerűen igazolni, [...] a belvederei döntés ellenére további óvatosságra és munkára van szükség." (Idézi: Erős, 192.) 22

Mályusz tanítványa Barta István, a II. világháború után (Barcsai Géza álnéven) megjelentetett munkájában arra hívja fel a figyelmet, hogy a német népiségtudomány módszereinek felhasználása épp a német expanzió elleni harc jegyében történt. „Tudjuk a német történetszemlélet egyik alappillére a népi gondolat volt, az a törekvés tehát, hogy a német népet állítsák a történelem középpontjába, tekintet nélkül az országhatárokra. A magyar történészek között voltak, — így elsősorban Mályusz Elemér — akik arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a magyar történettudománynak is át kell venni a népi (.völkisch') történetírás módszereit, részben azért, mert a ,népiségkutatás' a magyar nép történetét is új megvilágításba helyezhetné, főleg azonban azért, mert a német törté-