Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Orosz László: Népiségkutatás a nemzeti érdekek ütközőpontjában. A két világháború közötti tudománypolitika Fritz Valjavec és Mályusz Elemér kapcsolatában : 43
52 OROSZ LÁSZLÓ településtörténeti vizsgálódások hatására bizonyos mértékig németellenes éllel bontakozott ki a településtörténeti és népiségtörténeti kutatás" - fogalmazza meg tömören az iniciatívából fakadó ellentmondást a legfrissebb magyar historiográfiai szintézis.2 3 A két tudós ellenkező előjellel követett azonos munkamódszerében rejlő potenciális konfliktusforrás a tartós kapcsolat, az állandó eszmecserék és — az irányvonaluk megkérdőjelezett voltából adódó — közös sérelmek eredendően békítő hatása következtében egymás véleményének hallgatólagos tolerálásává szelídült. A tudatos politikai irányultságtól vezérelt szubjektív hozzáállásuk2 4 , s az ebből fakadóan eleve predesztinált nézetkülönbség ésszerű (a tényekkel megbékélő) kezelésének bizonyítéka, hogy amennyiben egymás publikációinak olvasásakor saját, a témában megfogalmazott véleményük visszacsengésének elmaradását kellett konstatálniuk, bölcs önmérséklettel distanciájuk további felhánytorganettudomány megállapításaival s az ezek alapján adódó valószínű német igényekkel csak akkor szállhatunk szembe eredményesen, ha saját fegyvereivel vesszük fel ellene a harcot." Vö. Barcsai Géza: A magyar tudományos élet harca a német szellemi imperializmus ellen. Budapest, 1946. (Idézi: Erős, 91.) A német történettudomány megállapításaiból adódható politikai igények tekintetében nemcsak Mályusz és iskolája, valamint a szellemiségéhez a veszélyeztetettség felismerése okán közel állók (pl. a vonatkozó német tudományos műveket rendszeresen recenzáló Kring Miklós) hallatták hangjukat, hanem a Mályusz által meghonosítani szándékozott irányzattal következetesen szemben álló szellemtörténészek, köztük Deér József is. Mint a saját szakterületébe tartozó legfrissebb német szakirodalom áttekintésekor maga is megállapította, azok eredményei aktuálpolitikai megfontolásokból születtek, s a hitleri behatolási törekvések igazolására szolgálnak. Hóman Bálint kultuszminiszterhez írott levelében (Szeged, 1934. XI. 24.) még ezek analógiáját is felvázolta legyen szabad Kegyelmes uram figyelmét egy magyar szempontból rendkívül fontos és egyben aggályos megnyilatkozásra felhívnom. Albert Brackmann berlini egyetemi tanár [Valjavec kapcsolatrendszerében is kimutatható! - O.L.] legutóbb tanulmányt írt 'Kaiser Otto III. und die staatliche Umgestaltung Polens und Ungarns' címmel (Berlin, 1939), mely az eddigi német és magyar felfogástól eltérő képet rajzol Szent István királyságáról, a magyar állam és egyház szervezéséről. Szerinte a koronát és a lándzsát, mint a királyi hatalom jelvényeit egyedül a császár küldte Istvánnak, s e jelvények nem mások, mint 'Ehrenzeichen der kaiserlichen Beamten'. [...] Fontos volna tehát a választ ezekre a feltevésekre megfelelő formában mielőbb megadni, nehogy Br. érvelése alkalmat adjon bizonyos téves hiedelmek és Magyarországot illető vélt igények meggyökeresedésére. A fenti nézetnek különös súlyt Br. személye ad, aki nemcsak elismert szakember, de a mai Németország szinte hivatalos historikusa is. Ő szerkesztette és írta az 1933-ban megjelent híres Deutschland und Polen könyvet, mely nem más, mint a Lengyelországra vonatkozó német igény tudományos alátámasztása." (Az idézet helye: Erős, 100-101. Deér vonatkozó munkája: III. Ottó császár és Magyarország az újabb történetírásban. In: Századok 78 (1944), 1-35.) 23 Vö. Gunst Péter: A magyar történetírás története. Debrecen, 2000. (Az idézet helye: 241.) A település- és helytörténeti kutatás németországi párhuzamaihoz lásd: Márta Fata: Elemér Mályusz und die Begründung der modernen ungarischen Lokalgeschichte. In: Horst Fassel und Christoph Waack (Hrsg.): Regionen im östlichen Europa - Kontinuitäten, Zäsuren und Perspektiven. Festschrift des Instituts für donauschwäbische Geschichte und Landeskunde für Horst Förster. Tübingen, 2000. (Tübinger Geographische Studien; 128), 225-233. 24 A két történész egymás emocionális kötődéseinek és nemzeti elkötelezettségének pontos ismeretében vállalta a kapcsolatfelvételt, s tartotta fenn azt az elkövetkező évek élénk levelezése során. A másik fél eredményeinek recepciója során azonban kritikus szemmel szűrték ki a szubjektivitás alig elkerülhető csapdáit. Erről — a szubjektív hozzáállás buktatóiról — beszélt a leköszönt porosz kultuszminiszter Carl Heinrich Becker is 1930. VII. 5-én, díszdoktorrá avatása alkalmából Szegeden tartott előadásában. A neves orientalista szerint a tudós mindig „szubjektív talajon áll és a legtöbb, amit elérhet az, hogy akar objektív lenni... Történelmet mindig csak a jelen álláspontja alapján lehet írni." (Idézi: Ujuáry, 9.)
