Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Erdélyi Gabriella: Gyónás és áldozás a késő középkorban 525
GYÓNÁS ÉS ÁLDOZÁS A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 541 A közösség tagjainak megtisztulásával, illetve újraegyesülésével készült tehát arra, hogy az oltáriszentségben a feltámadt Krisztussal egyesüljön,9 3 amit ugyanakkor — a Fiú áldozata érdeméből és feltámadása révén — az Atyaistennel történő kiengesztelődés tett lehetővé. Ez utóbbi alkotta a húsvétvasárnapi tanítás központi üzenetét.9 4 Mielőtt azonban ezen a napon a hívek Krisztus testéhez járultak volna, a papnak meg kellett kérdeznie tőlük, hogy gyóntak-e, és megbánták-e bűneiket, továbbá felhagytak-e a gyűlölködéssel. Az igenlő válasz után pedig elhangzott a már ismert figyelmeztetés: nehogy inkább kárhozatukra, semmint üdvösségükre vegyék e hatalmas szentséget.9 5 b) ,,the segeedsegedeth kerem hogy nyeryed neekem [...] zywnek ygaz theredeelmeth [...] thyztha gyónást, meltho ees zenthseeges elegh thethelt" (Festetics-kódex, 1494 előtt)96 Miként a szentáldozást megelőző negyvennapos időszak központi liturgikus eseménye és szószékekről hangoztatott üzenete a megbocsátás és megbékélés volt, ennek megfelelően a papság elé legfontosabb feladatként — az Isten és az emberek közötti közvetítés mellett — az egyenetlenek kibékítését állították.9 7 A békesség helyreállítása azonban nem merült ki a fent vázolt szimbolikus cselekedetekben: hatékony eszközeként a nagyhéti időszak másik szentségi cselekménye, a gyóntatás szolgált. A gyóntatási kézikönyveket szerkesztő kolduló rendi teológusok elképzelése szerint a szentségi gyónás a lelkiismereti ügyek törvényszéke {forum conscientiae) volt. A gyóntatást egyfelől bírói tevékenységként jellemezték: a confessor köteles volt a bűnökért elégtétel formájában büntetést kiszabni.98 Ezt egyben a lélek 93 Ld. Krisztus szavait: „Mert kí en testomet ezi es en verőmet ízya, ez en bennem es en v benne lacozom". A Nádor-kódex traktátusa az áldozásról, 7. Az átlényegülés tanának, illetve a kenyértörés és a szentáldozás szertartásának korabeli közösségi hangsúlyára (az eucharisztia erősíti a köteléket Krisztus testének tagjai között, vétele egy közös szeretetlakomában való egyesülés), ld. az Érsekújvári kódex úrnapi prédikációját, 559-560. Idézi Molnár F.: i. m. 29. Vö. Schütz Antal: Dogmatika. A keresztény hitigazságok rendszere. I—II. Budapest, 1937. 518.; Joseph A. Jungmann: A szentmise. Budapest, 1977. 267-269. Az úrvacsora, a communio legfontosabb feltételének Luther is az ellentétek félretételét, a „szívek egységét" tartotta. D. Martin Luthers Werke. Kritische Gesamtausgabe (=WA) Sermo de digna preparations cordis pro suscipiendo Sacramento Eucharistie. I. 329. 94 Temesvári P: Pomerium de Tempore. Pars Paschalis. 4, N: „De resurrectione Christi mirabili et amabili majestate ac suavitate [...] Tertium bonum dicitur reconciliatio, quia propterea Christus in resurrectione voluit habere cicatrices vulnerum ut per eas Deum Patrem interpellando nobis peccatoribus reconciliaret". Ld. még uo. 9. B: „sed discipulis pax vobis dixit pluribus rationibus. Primo ratione amoris [...] Secundo ratione reconciliationis, quia per mortem suam mundum Deo reconciliaverat et ideo pacem inter Deum et homines nunciavit." 95 A veszprémi egyház, 99:1418-1422. sor (kiegészítés). Vö. a betegek áldozásánál leírt szertartással: „interroget, si ipse libéré parcit omnibus offensoribus suis". Uo. 100. (kiegészítés). 96 Festetics-kódex. 1494 előtt. Közzéteszi N. Abaffy Csilla. (Régi Magyar Kódexek 20.) Budapest, 1996. 157-158. 97 „Denique si mediator non est bonus, discordes reconciliare non potest, qui familiariter utrisque non sociatur et amicitiae vinculo non est concors." A veszprémi egyház i. m. 63. 98 A gyóntatási kézikönyvekre és a gyóntatásra mint a „társadalmi ellenőrzés" eszközére ld. Thomas N. Tender. The Summa for Confessors as an Instrument of Social Control. In: The Pursuit of Holiness in Late Medieval and Renaissance Religion. Eds. Charles Trinkaus-H. A. Oberman. Leiden, 1974. (Studies in Medieval and Reformation Thought 10.) 103-125. A köztük legnépszerűbb Summa Angelica hazai recepciójához adalékként ld. Bónis György: Szentszéki regeszták. Iratok az egyházi bíráskodás történetéhez a középkori Magyarországon. Budapest, 1997. (Jogtörténeti Tár 1/1.) no. 4194. (pozsonyi káptalan).; Békefi Rémig: A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig.
