Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Erdélyi Gabriella: Gyónás és áldozás a késő középkorban 525
542 ERDÉLYI GABRIELLA orvosaként úgy kellett kiválasztania, hogy a bűnös gyógyulását eredményezze." A gyakorlatban azonban — ezen túlmenően — az oldás és a kötés hatalmának100 alkalmazásával lehetővé vált, hogy a lelki fórumot a hívek ellenőrzésére használják. „A bűnöst bűnbánatáért Isten feloldozza, azonban az egyház előtt kötve marad [...]. A gyóntató ugyanis az elégtétel által, amelynek elvégzésére kötelezi a bűnöst, megkötözi őt, amit akkor old föl, amikor büntetését elengedi vagy a szentséghez bocsátja" érvelt az egyetlen hazánkban is kinyomtatott gyóntatási kézikönyv.10 1 Mint látjuk, bűn és büntetés egymást feltételezték: a bűnök bocsánatát csak a büntetés lerovásával lehetett elérni. Pontosabban a feloldozáshoz ugyan elegendő volt az elégtétel elfogadása és az elvégzésére vonatkozó szándék kinyilvánítása,10 2 ezzel azonban még nem állt helyre a kegyelmi állapot. Ez ugyanis csak az elégtétel elvégzésével következett be. S noha ez a szentségben működő isteni kegyelem hatékonyságának elvi korlátozását jelentette,103 a gyakorlatban ezáltal lehetővé vált, hogy a kötelező gyónást fegyelmező eszközként alkalmazzák.10 4 Az elégtételnek ugyanis, amelyet a szentség anyagi részének is neveztek (pars materialis penitentie),105 két típusa volt. Egyrészt ima, böjt és alamizsna révén Isten kiengesztelését szolgálta az ellene elkövetett sértésért (satisfactio).106 Másrészt a felebarátok kárpótlására irányult az őket vagyonúkban, személyükben ért jogtalanságokért.10 7 Az utóbbi neve restitutio, vagyis kárpótlás, helyreállítás, amelynek módját és mértékét a gyóntatási kézikönyvek részletekbe menően, Budapest, 1910. 433. Temesvári Pelbárt szintén lépten-nyomon erre hivatkozik gyóntatásról és bűnbocsánatról szóló prédikációiban, pl. Pom. Quad. I. sermo 28. E., sermo 41. U. stb. 99 A lateráni zsinat vonatkozó rendelkezésének visszhangjaként ld. A veszprémi egyház f. m. 56. Az itt található kiegészítések ugyanakkor azt jelzik, hogy a hazai egyházi felfogásba — és talán a gyakorlatba is — átment az a 15. században egyre határozottabban testet öltő elképzelés, amely a fulbegyónást egyúttal a hívek katekizációja eszközeként igyekezett felhasználni. A bűnöktől való megtisztuláshoz szükség volt ugyanis a halálos bűnök, mindenekelőtt a tízparancsolat és a hét főbűn ismeretére, valamint a feloldozás közben mondandó Miatyánk és Üdvözlégy Mária, illetve a gyónóima tudására, amelyet ha a gyónó nem tud, „a pap tanítsa és mondja vele az anyanyelven". Uo. 57. Ld. még 59: 368-374. Az Apostoli Hitvallással (Credo/Symbolum) kiegészülve ez ki is merítette a hívektől elvárt vallásos ismereteket. A tízparancsolat könnyen megjegyezhető középkori verses ima formájára ld. A. Molnár F.: i. m. 25. Vö. John Bossy: Christianity in the West, 1400-1700. Oxford, 1985. 49-50. 100 Máté, 18, 18. „Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen." 101 A. Florentinus: i. m. 27r. (Ld. a 37. jegyzetet.) 102 A Florentinus: i. m. 26r, 88rv. VÖ. Temesvári P.: Pom. Quad. I. 41. U: „Unde sic dare potest absolutionem peccatori dummodo bona fide promittat satisfacere certo die vel aliam cautionem faciat, nec debet iuramentum exigere nisi in casibus iure expressis. Nec probantur in Angelica". VÖ. A név szerint kiközösítettékét és a közismert uzsorásokat ugyanakkor csak az elégtétel elvégzése után lehetett feloldozni. A veszprémi egyház i. m. 58: 340-345. sor (kiegészítés). 103 Luther a contritioi és a confessiot is átértelmezte, a satisfactiot azonban — mint a hívek kifosztására irányuló papi találmányt — mindenestül elutasította. WA VII. 112-113. 104 Vó. T. N. Tender: The Summa i. m. 119 skk.; J. Bossy: i. m. 46-48. 106 A. Florentinus: Confessionale i. m. 26r. 106 „Prima [...] regula dicitur bone operationis, quia ad hoc, quod de peccatis aliquis deo satisfaciat, requiritur, ut faciat per bona opera recta et bona intentione facta, que possunt cedere in gloriam dei, ut sunt ieiunium, oratio, elemosyna et huiusmodi. Unde per opera mala vel etiam opera bona in genere facta, tamen finistra intentione, puta ex vana gloria vel hypocrisi, non potest fieri satisfactio..." Temesvári P.: Pom. Quad. I. 46. sermo de satisfactionis modo regulari et iteratione, A. 107 A vétkek típusainak bűnbánatot segítő számbavétele során Pelbárt a szentségek elleni bűnökről (delictum in sacramentis), az egyházi parancsok megszegéséről (transgressio in preceptis)
