Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Erdélyi Gabriella: Gyónás és áldozás a késő középkorban 525

534 ERDÉLYI GABRIELLA eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának".5 0 Korabeli közismertségét — és egyben az általa felkelteni kívánt érzelmeket — laikus használatra készült kó­dexbeli felbukkanása is tanúsítja: „Jarwlok en edes wram yesus czrystws az te zenth aztalodhoz felek wram yesws az zenth zotwl az kjrth megy monda zent pal apastal wala ky meltan wezy wezy az erek dyczesegeth maganak de walaky meltathlan wezy wezy az erek karho­zatoth"51 . Az alkalom rendkívüliségét és komolyságát — az oltáron égő gyertyákkal, a fejfedők levételével jelzett ünnepélyes szertartás mellett — tovább hangsúlyozta az oltáriszentség félelmére intő papi felszólítás, s az utolsó ítélet napjának felidé­zése.52 A szertartást övező feszültséget méginkább fokozhatta az az ellentmondás, amely egyfelől az eucharisztia méltó vételének szükségessége, másfelől az emberi mivoltból adódó méltatlanság beismerése között feszült. Mert bár megfelelő lel­kiismeret-vizsgálattal, bűnbánattal és gyónással bűneitől megtisztulva lehetséges­sé vált mindenki számára, hogy Krisztussal egyesüljön, az áldozás előtti imában megint azzal kellett szembesülni, hogy „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlé­komba jöjj [...].',5 3 Hogy mégis lehetséges volt a méltatlan ember számára az áldozás, az Krisztus érdemeinek volt köszönhető. Az űrfelmutatás során szoká­sosan elhangzó imák szintén erre az ellentmondásra épültek: „Vedel azért rólam, kegyelmes vram. Ihs. xps. az en kegyetlensegemet hogy meg tyztuluan. elmembe es testiemben kostolhatny. erdemlyem. az te zent testedeet. Es engedyed ennekem hhogy az te zent testednek es verednek etele. kyt en mél­tatlan hozyam akarok vennem, legyen mynden bwneymnekh bochanati". 4 Bűnbánat, tisztelet, félelem, méltatlanság - ilyen gondolatokat és érzelme­ket igyekezett az egyház az oltáriszentségben Krisztussal egyesülni készülő ke­resztényekben kelteni. Ezek az üzenetek pedig nem maradtak hatás nélkül, amint ezt az oltáriszentség körüli sajátos kultusz kialakulása is jelzi. Krisztus testének félelemmel vegyített tisztelete, kiegészülve azzal, hogy igen nehéz volt a méltó áldozás feltételeit (szigorú böjt és önmegtartóztatás, tökéletes bűnbánat és szent­ségi gyónás) maradéktalanul teljesíteni, míg ugyanakkor sokakban élt az igény az általa közvetített kegyelemre és segítségre, a késő középkorban az évi egyszeri szentségi áldozás mellett a spirituális áldozás rendszeres gyakorlatához és széles körű elterjedéséhez vezetett. Az egyház ennek is kegyelemközvetítő hatást tulaj­donított, a nép ugyanakkor mindenekelőtt gyógyulást és védelmet várt az átvál­toztatást követően felmutatott szent ostya megpillantásától.5 5 A misehallgatással 50 1, Cor. 11, 29. Temesvári Pelbárt is rá hivatkozik, Pom. Quad. П. 14. К. 51 Tewrewk-kódex. 1531. Közzéteszi Balázs Judit-Uhl Gabriella. Budapest, 1995. (Régi Magyar Kódexek 18.) 314-315. Idézi A. Molnár F.\ i. m. 49. 52 „Et pro facultate sua quilibet sacerdos instruat omnes, cum qua devotione, contritione, tremore, accessuri sint ad conspectum tanti sacramenti, in quo consistit ille verus Deus, qui nos creavit, nos redemit, nos iudicaturus est in die novissimo." A veszprémi egyház i. m. 98. (kiegészítés); „accedentes ad sumentum sacramentum cum timoré genuflexi dicant cum sacerdote generalem con­fessionem". Uo. 61. (kiegészítés). 53 VÖ. A. Molnár F.: i. m. 49. A veszprémi egyház i. m. 100. (kiegészítés). 54 Gömöry-codex. 1516. Közzéteszi Volf György. Budapest, 1882. (Nyelvemléktár 11.) 77. Idézi A. Molnár F: i. m. 18. Ehhez hasonló imákra Id. uo., passim. 55 A. Molnár F.: i. m. 26-28 (úrfelmutatási imák kódexeinkben). Az eleváció szertartására ld. A veszprémi egyház i. m. 99-100: 1432-1439. sor (kiegészítés). Vö. Charles Caspers: The Western Church during the Late Middle Ages: Augenkommunion or popular Mysticism? In: Bread of Heaven.

Next

/
Oldalképek
Tartalom