Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Erdélyi Gabriella: Gyónás és áldozás a késő középkorban 525
GYÓNÁS ÉS ÁLDOZÁS A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 535 járó érdemszerzés mellett így jelentős részben ez a gyakorlat és hit állt a hívek gyakori, a kötelező vasárnapi és ünnepi miséken kívüli miselátogatása mögött.56 Amint a körmendiek vallomásaiból is kiderül, a misén való részvétel az emberek mindennapi tevékenységének részét alkotta: aki a városba ment az ügyeit intézni, egyúttal a kolostorba is betért egy szentmisére.5 7 S talán nem kivételes Nagy Pál kemesmáli nemes buzgósága sem, aki — mint vallotta — mindennapos misehallgató volt.58 Persze sokan csak Krisztus testének felmutatására vártak, amint meggyőzően tanúsítják az erre vonatkozó egyházi tiltások.5 9 Úgy tűnik, hogy a hívek a méltó szentségvételhez azt is elengedhetetlennek tartották, hogy papjaik a szertartásokat szabályosan végezzék. A körmendi lakosságot például igencsak aggasztotta, hogy az Ágoston-rendiek kocsmázásuk következtében nem celebráltak misét. „Azt hallotta, hogy a barátok esténként annyira lerészegedtek, hogy reggel nem bírtak misézni [...], ami miatt a nép igen felháborodott" - emlékezett providus Vas János Szentmihályról.6 0 De a tanúk azt is felemlegették, hogy „a fráterek [...] kocsmába szoktak járni, parasztokkal inni, és a vesperás idejét ivással múlatni".6 1 Polgár Gergely körmendi polgár érzékenységét azonban az is sértette — máskülönben nem emlegette volna fel a kihallgatáson —, hogy „olykor olyan részegen látta az ágostonos barátokat, hogy alig bírtak a kolostorba visszamenni, másnap mégis látta őket misét mondani".6 2 Az istentiszteletek elmulasztása vagy másnaposan celebrálása között a hívek számára a jelek szerint nem volt lényeges különbség. Erre utalnak nemes Basó Lénárt szavai is: „Jáki Baramo Antaltól hallotta, hogy Balázs fráter egykori körmendi ágostonos, Baramo Antal láttára és tudtára, mielőtt misézni kezdett, nagyot húzott a borból".6 3 Mintha a hívek — ezzel egyébként meglepő szabályismeretről tanúskodva — a liturgia szabályos végrehajtását várták volna tehát a barátoktól. Az egyház ugyanis — egyezően a Basó megjegyzése mögötti elvárással — szigorú böjtöt írt elő a miséző papnak: „Senki se merjen misét celebrálni bármily kevés Customs and Practices surrounding Holy Communion. Essays in the History of Liturgy and Culture. Eds. C. Caspers-G. Lukken-G. Rouwhorst. Kampen, The Netherlands, 1995. (Liturgia Condenda 3.); M. Rubin: i. m. 62-73. Az oltáriszentség gyógyító hatásába vetett hitre ld. Pásztor Lajos: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában. Budapest, 1940. (Reprint 2000) 72.; R. W Scribner: Cosmic order i. m. 11. 56 E. Duffy: i. m. 95-102. 57 Ld. pl. Hollósi Mindszenti Lukács: „frequenter tamen testis illuc ad monasterium Beate Marie Virginis de Kermend ivisset ad audiendam missam". BAV Barb. Lat., vol. 2666, fol. 60v; Hidvégi Polányi Osvát: „De causa scientie dicit testis, quatenus et ipse aliquando intrasset monasterium causa audiendi missam." Uo. fol. 33r; Sáli András: „Testis interrogatus respondit se audivisse tam ab incolis oppidi Kermend, quam extraneis eiusdem oppidi, quod cum aliquando de mane venissent ad dictum monasterium de Kermend tempore fratrum Augustinensium ad audiendam missam". Uo. fol. 42v. 58 „singulis diebus fuisset in dicto monasterio de Kermend, quando scilicet ibidem celebrata fuisset missa; dicitque testis se fréquentasse dictam ecclesiam pro missa audienda antequam fuisset castellanus in dicto Castro et etiam tunc, cum fuisset castellanus, et tunc quoque, cum amotus ipse fuerat ab officio castellanatus sui." Uo. fol. 72r. 69 Pásztor L.: i. m. 71-72.; A veszprémi egyház i. m. 72: 716-720. sor (kiegészítés). 60 BAV Barb. Lat., vol. 2666, fol. 40v. 61 Uo. fol. 63v. 62 Uo. fol. 90v. 63 Uo. fol. 54r.
