Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Erdélyi Gabriella: Gyónás és áldozás a késő középkorban 525
528 ERDÉLYI GABRIELLA abszolúciók, diszpenzációk) és több szinten zajlott.1 8 Afelől is kevés kétségünk lehet, hogy mindezt a korabeli keresztények igényelték és igénybe is vették. A keresztény világ központját felkeresők azonban csupán a jéghegy kivételesen jól dokumentált csücsát alkották. A hétköznapi vallásos rutintevékenységek korabeli tapasztalata jelentése és jelentősége persze jóval nehezebben ismerhető meg. Most mégis ehhez próbálok közelebb kerülni, paradox módon néhány rendkívüli eset megfigyelésével.1 9 Célom a késő középkori liturgia és vallásosság gyújtópontjait alkotó bűnbocsánat {poenitentia) és a vele szorosan összekapcsolódó oltáriszentség Сeucharistia)20 mindennapokban játszott szerepének bemutatása. E cél megvalósításában olyan források segítenek, amelyekben — a szavaikat jegyzetelő írástudók közvetítésével — egyszerű emberek szólalnak meg. Konkrétan egyrészt a Penitenciáriához benyújtott, tárgyunkhoz illő néhány kérvényről van szó, másrészt a körmendi kolostorért az Ágoston-rendi remeték és az obszerváns ferencesek között zajló per (1517-1518) során kihallgatott több tucat tanú jegyzőkönyvbe foglalt vallomásáról.21 A források jellege pedig lehetővé tesz egy olyan megközelítést, amely a hivatalos előírások és a népi felfogás, illetve gyakorlat közötti kölcsönhatások, azonosságok és különbségek érzékelésére törekszik. 2. A szentségi cselekmények 1507-ben Kencz Tamás Szabadkáról azzal a kéréssel fordult a legfőbb gyóntatóhivatalhoz, hogy szeretné méltó módon újratemetni László nevű fiát, aki gyilkosság áldozatául esett, s mivel gyónás nélkül halt meg, a temetőn kívül földelték el (extra cimiterium [...] inhumatus fuit). Kérését azzal indokolta, hogy fia életében „igaz keresztényként, katolikus hitét megvallva élt, a bűnbánat jeleit hordozta, az egyházat hitbuzgalomból látogatta, és halála évében húsvét ünnepe táján bűneit papjánál meggyónta".22 E kérés fényében érthetővé válnak az utolsó gyónás elvégzésének fontosságára utaló egyéb szétszórt, okleveles adataink. A Zala megyei Szentpéteren és 18 A korabeli felfogásról és a gyakorlatról egyaránt részletes képet rajzol a Cajetan bíboros, domonkos generális (Thomas de Vio) Lutherrel folytatott vitájában keletkezett tucatnyi traktátust feldolgozó monográfia: Bernhard Alfred R. Felmberg: Die Ablasstheologie Kardinal Cajetan (1469-1534). Leiden, 1998. (Studies in Medieval and Reformation Thought 66.) 19 Az olasz microstoria egyik leleménye, az eccessionalmente 'normale' oximoronja utal a kivételes eseteknek a hétköznapit, a lehetséges határait megvilágító erejére. Értelmezéseire ld. Edoardo Grendi: Micro-analisi e storia sociale. Quaderni Storici 35 [1977] 506-520, 512.; Jacques Revel: A mikroszintű vizsgálat és a társadalmi jelenségek konstruálása. In Társadalomtörténet másképp. A francia társadalomtörténet új útjai a kilencvenes években. Szerk. Czoch Gábor-Sonkoly Gábor. Budapest, 1995. 51-70, 65-66.; Hans Medick: Mikrotörténelem. In: Narratívák 4. A történelem poétikája. Szerk. Thomka Beáta. Budapest, 2000. 53-63, 59-61. 20 Miri Rubin: Corpus Christi. The Eucharist in Late Medieval Culture. Cambridge, 1991.; Robert W. Scribner: Cosmic order and daily life: sacred and secular in pre-industrial German society. In: UŐ: Popular Culture and Popular Movements in Reformation Germany. London, 1987. 2-16. 21 Biblioteca Apostolica Vaticana, Fondo Barberiniani Latini (= BAY Barb. Lat.) vol. 2666. 22 „ut verus Christianus et Catholice fidei relator vixerit, et in eo signa contritionis et penitentie aparuerint, et ecclesias zelo devotionis ductus frequentaverit, ac illo etiam anno, quo interfectus fuit, circa festum Paschalis sua peccata sacerdoti proprio confessus fuerit." SPA vol. 53. fol. 325v-326r. 1507. április 3.
