Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Erdélyi Gabriella: Gyónás és áldozás a késő középkorban 525
GYÓNÁS ÉS ÁLDOZÁS A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 527 den bűnük alól feloldozhassa őket (remissio plenariá) életükben egyszer és haláluk óráján.11 Az egyházi személyek ellen „ördögi sugallatra" erőszakot elkövetők azonban nem részesedhettek ilyen kedvezményben:1 2 Zempléni Lőrinc papnak, mivel egy klerikust bántalmazott, személyesen kellett Rómába jönnie, hogy a Penitenciárián, illetve szentségi úton kapjon pápai feloldozást. Ezt a kötelességét összekötötte a szentévi zarándoklattal, s 1500. március 30-án egyúttal a Szentlélek-társulatba is belépett.13 De az önkéntes zarándokok némelyike is igyekezett minden lehetőséget kihasználni: Winther Zsigmond besztercebányai plébános miközben a gyóntatóhivatalnál saját gyóntatói jogosítványai kiszélesítését kérte, a Szentlélek-társulatnál saját lelki üdvéről gondoskodott.1 4 Csupán ha e két forrástípus adatait összegezzük, azt kapjuk, hogy a késő középkori Magyar-országról minden hatszázadik ember1 5 kapcsolatba lépett Rómával bűnbocsánati ügyben, amelyhez természetesen hozzá kell képzelnünk a többi zarándok és búcsújáró — a Szent Péter-Bazilikában a magyar alpenitenciáriusnál meggyónó — további névtelen tömegét. Nagyságrendileg jóval kisebb számban, de ehhez hozzáadhatjuk még a Penitenciáriánál csupán a forum internum szintjén titkosan kezelt, gyónási titok alá eső és így nem regisztrált magyar kérvényeket,16 vagy az Apostoli Kancelláriához szintén nem elhanyagolható mennyiségben benyújtott gyóntatólevél- és búcsúkérelmeket.1 7 Amint a fentiekből is talán kiviláglik, a késő középkorra a bűnbocsánat olyan sokrétű, összetett teológiai és kánonjogi rendszere épült ki, amelynek gyakorlata egymást kiegészítő formákban (szentségi gyónás, búcsú intézménye, pápai 11 A kérvényezők összetétele: 116 házaspár, 23 férfi, 21 nő (köztük 11 özvegy), 135 klerikuspap. A kérvények összetétele: 11 pap súlyosabb bűnök feloldozásához kér öt évre szóló felhatalmazást, kb. 220 esetben kérnek teljes bűnbocsánatot (in vita et in mortis articula), kb 40 kérvényben egyszerű gyóntatóválasztás többnyire egész életre szóló hatállyal, egyéb esetek. 12 A Si quis suadente kánon volt az első pápai rezerváció (1139, II. lateráni zsinat, 15.). Conciliorum Oecumenicorum Décréta i. m. 200. Vö. K. Salonen: i. m. 40, 393-394. 13 SPA vol. 48. fol. 504r. 1500. április 25.; Liber Confraternitatis Sancti Spiritus de Urbe. 1446-1523. Ed. Vincentius Bunyitay. Budapest 2000, reprint. (Monumenta Vaticana Históriám Regni Hungáriáé Illustrantia 1/5.) 97. Itt köszönöm meg Csukovits Enikőnek, hogy rendelkezésemre bocsátotta a Szentlélek-társulat tagjainak általa készített számítógépes adattárát, s így könnyen azonosíthattam az egyúttal a Penitenciáriát is felkeresőket. 14 SPA vol. 48. fol. 917v. 1499. december; Liber confraternitatis i. m. 75. (1499. december 20.). A szentévi időszakban (1499. december-1500) 225 magyar fordult a Penitenciáriához (139 gyóntatólevél-kérelemmel) és 500 bejegyzésben kétezernél többen iratkoztak be a Szentlélek-társulathoz, kevés kivétellel a Magyarországon a török elleni hadjárat javára meghirdetett és a római zarándoklatot tiltó búcsúhirdetés előtt (1500. július-augusztus). Közülük mindössze tíz-tizenkét fő kereste fel mind a két bűnbocsánatosztó intézményt. Vö. Borsa Gedeon: A törökök ellen Magyarországon hirdetett 1500. évi búcsú és az azzal kapcsolatos nyomtatványok. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve. Budapest, 1960. 241-279, 245 skk. 15 Ez a szám kissé kerekítve hárommilliós népességgel és ötezer kérelemmel számolva jön ki. 16 L. Schmugge-P Hersperger-B. Wiggenhauser: i. m. 8, 39. Ld pl. Wabliay Ferenc pécsi egyházmegyés pap esetét, áki 1512-ben véletlenül elkövetett emberölés vétke alól kérte feloldozását. „Cum autem exponens ipse »-qui postmodum se nullum propter premissa homicidii reatum incurrisse, per sedern apostolicam in foro conscientiae tantum declarari obtinuit, prout in litteris desuper confectis [] latius continetur", amely korábbi kérvénye valóban nincs regisztrálva. SPA vol. 57. fol. 373rv. 17 VÖ. Lukcsics Pál: XV századi pápák oklevelei. I. V Márton pápa (1417-1431), II. IV Jenő pápa és V Miklós pápa (Olaszországi Magyar Oklevéltár 1-2.) Budapest, 1931-1938. I. 31-32, II. 32-35.
