Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Erdélyi Gabriella: Gyónás és áldozás a késő középkorban 525
526 ERDÉLYI GABRIELLA hivatala.5 Ennek alsó testületét alkották azok a pápai gyóntatok (poenitentiarii minores), akiknek feladata az Örök Várost felkereső zarándoktömeg fogadása, gyóntatása volt, s akik a püspököknél szélesebbkörű felhatalmazással bírtak a bűnök feloldozására.6 Míg az ő tevékenységük tehát gyónási titok alá tartozott, a Penitenciária felső hivatalának abszolűciói és diszpenzációi hivatalos iratok voltak: a kedvezményezettek általuk nyilvánosan, bírósági fórumok előtt (in foro ex te то) igazolhattákjogaik helyreálltát, amelyet korábban a kiközösítés folytán elveszítettek.7 E legfelső gyóntatóhivatal az Európa minden tájáról beérkező sokféle igény, kérvény hatására az idők folyamán egyre szélesebb hatáskörrel rendelkezett, s a 15. század második felére a kegyelemosztás központi orgánumává vált. Az ügyek szaporodásával párhuzamosan differenciálódott a hivatal írásbelisége, szervezettsége. A fennmaradt késő középkori regisztrumkötetekben8 szép számmal találkozunk a Magyar Korona országaiból befutó kérvényekkel is. így a reformáció magyarországi megjelenését, illetve ezzel nagyjából egyiddben, a középkori királyság bukását megelőző négy évtizedben (1484 és 1524-1526 között) 1040 kérvényben 1244 kérvényező9 kért feloldozást vagy valamilyen felmentést. Egy másik római lelkiségi intézmény, nevezetesen a Szentlélekről elnevezett ispotályos rend konfraternitása szintén a szoros kapcsolatokról tanúskodik. Amint a vallásos társulat anyakönyvének Csukovits Enikőnek köszönhető alapos elemzéséből tudjuk, ugyanezen korszak egy hosszabb periódusában (1446-1523) 3833-an iratkoztak be Magyarországról személyesen vagy képviselőik révén. A zarándokok, akik közül a beiratkozok többsége kikerült, ezt elsősorban azért tették, mert a tagoknak az egyház haláluk óráján teljes búcsút ígért. A tisztítótűzbeli szenvedések elengedése mellett pedig arra is jogot szereztek, hogy életükben egyszer a pápának rezervált bűnök alól saját gyóntatójuk által feloldozásban részesülhessenek.1 0 A Penitenciáriát Magyarországról a fenti időszakban megkeresők közül majdnem minden harmadik kérvényező (295 kérvény, ami az összes 28%-a) szintén bűnei megbocsátásához kért valamilyen kedvezményt: egy részük csupán a plébános helyett saját gyóntató megválasztására tartott igényt, de a laikusok és papjaik nagy többsége ezen túlmenően azért folyamodott, hogy gyóntatójuk min-6 A hivatal történetének máig legalaposabb feldolgozására még a 20. század elején sor került, noha ennek szerzője, Emil Göller, a Penitenciária levéltári anyagát, ekkor még elveszettnek tudta. E. Göller: i. m. 1/1. 85-97. Újabban ld. Kirsi Salonen: The Penitentiary as a Well of Grace in the Late Middle Ages. The Example of the Province of Uppsala 1448-1527. Saarijärvi, 2001. 40-57.; L. Schmugge-P Hersperger-B. Wiggenhauser: i. m. 11-21. 6 Monay Ferenc: Római magyar gyóntatok. Róma, 1956. 2-3.; E. Göller: i. m. 1/1. 129-159. II/l. 38-57. 7 Ld. pl. Fegyverneky Ferenc sági prépost — simónia vétke miatt feloldozásért és diszpenzációért folyamodó — kérelmében: „Supplicat [...] hac vice in utroque foro tam ecclesiasticopenitentiali quam seculari iudiciali et contentioso absolvi necnon super irregularitate per eum ex premissis, ac etiam quia sic ligatus, licet in foro conscientiae super premissis absolutus, missas et alia divina non tamen in contemptum clavium celebravit officia [...] dispensari." Archivio Secreto Vaticano. Sacra Poenitentiaria Apostolica (=SPA). De matrimonialibus et diversis. vol. 66. fol. 1177rv. 8 Az 1410-1569 közötti időszakból 166 szupplikációs regisztrumkötet maradt fenn, egy külön 15 kötetes sorozat pedig az 1540-es évektől regisztrált kimenő leveleket tartalmazza. 9 Az egyéni kérvényezők mellett 166 házaspár 8 megnevezett gyermekkel, illetve 30 fő egyéb párosításban (anya és fia, testvérek, kanononok stb.). 10 Csukovits Enikő: A római Szentlélek-társulat magyar tagjai. Századok 134 (2000) 211-244, 215-220.
