Századok – 2003

KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT KOSÁRY DOMOKOS (Mucsi Ferenc) 511

512 KOSÁJRY DOMOKOS KILENCVENÉVES 512 Szekfű támogatásával 1936-ban jelent meg első nagyobb munkája, bölcsészdoktori értekezése: A Görgey-kérdés története, amelyben egyértelműen elutasítja „az áruló Görgeyről" kialakított mítoszt, s a szabadságharc hadvezéreként, tehetséges katonaként állítja elénk hősét. Ebben a felfogásban ábrázolja a szabadságharc katonai vezetőjét 1939-ben megjelent rövid Görgey életrajzában is. 1936, az egyetem elvégzése után franciaországi, majd hosszabb angliai ösztöndíjjal alkalma volt megismerkedni a nyugateurópai új történeti iskolákkal, irányzatokkal; közülük különösen Marc Bloch-hal, az ,,Annales"-iskola alapítójával és tanítványaival alakított ki szorosabb kapcsolatot. Angliai tartózkodása idején érte Teleki Pál miniszterelnök felkérése: írjon egy egykötetes Magyarország történetet az Amerikai Egyesült Államok számára. A könyv 1941-ben — Szekfű előszavával — meg is jelent, abban az időben, mikor Kosáry — újabb ösztöndíjjal — ott tartózkodott, s alkalma (és feladata) volt alaposan tájékozódni a már háborúban álló hitleri Németország elleni nemzetközi demokratikus összefogás lehetőségeiről. (A könyv magyar variánsa 1943-ban jelent meg, svédországi és spanyolországi — rövidített — változata 1944-ben látott napvilágot.) Hazatérve, folytatta 1937 óta vállalt tanári megbízatását az Eötvös Kollégiumban, majd 1941-ben igazgatóhelyettese lett a Teleki Pál Tudományos Intézet Történettudományi Intézetének. Itt egy háromkötetes Kossuth-életrajz megírását tervezte; ennek első része: Kossuth és a Védegylet 1943-ban jelent meg az Intézet Évkönyvében. Ebben a témakörben 1943-ban még több kisebb tanulmánya is napvilágot látott a Századokban és a Magyarságtudomány című folyóiratban. Másik kezdeményezéseként — francia tapasztalataira támaszkodva — munkatársaival megkezdte a „kárpát-európai népek" történetének összehasonlító vizsgálatát, s eredményeiket az általa francia közreműködéssel 1943-ban alapított Revue d'Histoire Comparée-Ъап tették közzé. A háború éveiben — többek támogatásával — határozottan fellépett a Századokba beszüremkedő szélsőjobboldali, fajelméleti felfogások ellen, ennek végeredményeként a folyóirat szakmailag kiváló, de tétova, kompromisszumra hajló szerkesztői gárdáját 1943-ban a Szekfű környezetéhez tartozó Eckhart Ferenc vezetésével új szerkesztői gárda váltotta fel. Ezzel párhuzamosan — Szekfűt követve — a német-fasiszta veszedelemmel szemben történeti publicisztikai írásaival is fellépett a Magyar Szemle és a Magyar Nemzet hasábjain; a német megszállás előtti napokban jelentette meg a Magyar Nemzetben az 1848-as forradalom függetlenségi törekvéseit méltató cikkét A márciusi napok címmel. 1945-ben az akkor 32 éves fiatalember, bár látott bizonyos kedvezőtlen mozzanatokat a politikában, lelkesen szolgálni kívánta egy „radikálisan demokratikus Magyarország" megteremtését. Ennek az új Magyarországnak egészséges történeti tudatát akarta kimunkálni, első lépésként új középiskolai történeti tankönyvek megírásával, amelyek közül az első ideiglenes tankönyv már 1945 augusztusára elkészült. Újraindította a Revue-t; 1946-ban megjelentette a német megszállás miatt félbeszakadt munkáját Kossuth Lajos a reformkorban címmel. Emellett folytatta tanári munkáját az Eötvös Kollégiumban, s 1946-tól — Szekfű moszkvai követi megbízását követően — átvette az egyetemen mestere tanszékének irányítását is. Itt megjelentette a reformkort összefoglaló egyetemi jegyzetét