Századok – 2003

KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT KOSÁRY DOMOKOS (Mucsi Ferenc) 511

KOSÁJRY DOMOKOS KILENCVENÉVES 513 (1949-ben), de ekkor hosszú időre vége szakadt aktív oktatói, kutatói-tudományszervezői tevékenységének. A „marxista-leninista történészfront" türelmetlen, intoleráns vezetői őt is félreállították: megfosztották igazgatói állásától s eltiltották oktatói tevékenységétől. Ebben a helyzetben — miután nem kívánt múltja és meggyőződése megtagadása árán belépőjegyet váltani az új érába — úgy vélte: egy alapos történeti bibliográfia kidolgozásával végezhet leginkább olyan szakmai munkát, amely „mindenképpen hasznosnak minősül". így született meg egyszemélyes, hatalmas anyaggyűjtő és rendszerező munkája révén a Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába című háromkötetes műve (1951, 1954, 1958), amely a felsőoktatásban, de magában a kutatásban is rendkívül hasznos és keresett kiadványnak bizonyult. Itt térünk ki rá, hogy utóbb a források körébe bevonta a levéltárak és forrásközlések anyagait is, s az így óriásira duzzadt mű I. kötete 1970-ben látott napvilágot Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába címmel Ez a munka azonban ebben a formában nem volt folytatható. Újrakezdését az tette lehetővé, hogy az 1990-es évek közepén a Történettudományi Intézet Bibliográfiai Munkacsoportot hozott létre, amely pontosan kidolgozott munkaterv alapján és Kosáry Domokos elvi irányításával megkezdte egy többkötetes kézikönyv-sorozat kidolgozását, s ennek első kötete 2000-ben már napvilágot is látott (Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. I. Altalános rész. 1. Könyvtárak és bibliográfiák). Az 1950-es évek első felében — a „Bevezetés" kötetein kívül — csupán egy-két jelentősebb tanulmánya jelent meg: a Kossuth Emlékkönyvben Kossuth harca a feudális és gyarmati elnyomás ellen címmel (1952), valamint a Pest-Buda és a Kereskedelmi Bizottság 1791-ben című írása a Tanulmányok Budapest múltjából c. tanulmánykötetben (1956). Emellett az Elet és Tudományban közölt cikksorozatot a 18. század jeles magyar személyiségeiről. 1954-ben sikerült elhelyezkednie az Agrártudományi Egyetem akkor szerveződő Központi Könyvtárának igazgatójaként. Itteni munkásságának leglátványosabb eredménye a Lázár Vilmossal közösen szervezett Agrártörténeti Szemle megjelentetése volt (1957), amely életképes alkotásnak bizonyult, napjainkban is megjelenik. A Századoknak 1948-tól szerkesztőbizottsági tagja volt (és maradt), de írása ezekben az években itt nem jelent meg. A folyóirat 1953. 4. számában közölte azt a vitát, amely az 1953 júniusában tartott első (és egyben utolsó) történész-kongresszus tanulságait volt hivatva levonni. Ez volt az egyetlen alkalom, mikor Kosáry Domokos felszólalását is közölték, amelyben bírálta az expozét, s általában a történészi munka felelősségét, a történeti igazság feltárására irányuló eltökéltséget kérte számon a kutatókon. 1956 tavaszán, a Petőfi-kör történész vitáján, Kosáry nekünk, lázadó fiatal kutatóknak adott igazat, mondván „abban van igazuk, hogy őszintén, becsületesen, tisztességesen törekednek a tudományos igazság megismerésére" s késznek mondta magát arra, hogy személyesen is segítő kezet nyújtson a fiataloknak. A-ligha véletlen, hogy alig néhány hónappal később, a forradalom idején — egész