Századok – 2003

VITA - Balogh László: Az írott források egy régész szemével. Néhány észrevétel Révész László Emlékezzetek utatok kezdetére című művéről 468

472 VITA A kérdéses szövegrész ilyen formában Gardézi munkájában nem található meg. A hiba onnan eredeztethető, hogy Czeglédy Károly A magyarok elődeiről és a honfoglalásról című kötetben nem azt a lehetőséget választotta, hogy a Dzsajháni-hagyományt fenntartó összes szöveget külön-külön közli, hanem csak Ibn Ruszta szövegét adta közre, és a Gardézinél — illetve Sukralláh-nál — meglevő többleteket a szövegbe zárójelbe téve iktatta be.1

0

Ha azonban Gardézi szövegében nem többlet, hanem éppen ellenkezőleg hiány mutatkozott, akkor ezt Czeglédy nem jelölte. Ezt azonban Révész nem vette figyelembe. A hiba könnyen korrigálható lett volna, ha a szerző legalább megnézi az általa kevéssé értékelt A honfoglalás korának írott f rrásai című kötetben a két muszlim szerzőnek a magyarokra vonatkozó tudósításait.1

1

Vagy a mára már elavult, de útbaigazításképpen használható Kuun Géza által készített 19. századi magyar fordítást.1

2

Netalán a forrás valamelyik mérvadó idegen nyelvű fordítását.1

3 Sajnos egy másik esetben is hasonló hiba történt. Gardézi ugyanis azt, hogy a kazár uralkodó előtt naphoz hasonló tárgyat visznek (126), nem mondja. Nála a kérdéses helyen az szerepel, hogy az uralkodó előtt gyertyákat és viaszból készült fáklyákat visznek, hogy azok fénye vezesse a seregét.1

4 Meg kell állapítanom, hogy a szerzőnek Gardézivel nincs szerencséje. Könyvének egy helyén ezt idézi a muszlim szerzőtől: „Amikor a magyarok Kercsbe érnek, az elébük menő bizánciakkal vásárt tartanak. Azok (a magyarok) eladják nekik a rabszolgákat és vesznek bizánci brokátot, gyapjúszőnyegeket és más bizánci árukat. A magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk brokátból készült. Fegyvereik ezüsttel vannak kiverve és arannyal berakottak" (48) A kérdéses szövegrész első két mondata Ibn Rusztától származik, a harmadik mondat második fele pedig Marvazi munkájából. A harmadik mondat eleje és a negyedik és ötödik mondat valóban Gardézi művéből való.1

5 Nem volt szerencsés választás a szerző részéről az sem, hogy a hispániai muszlim szerző, Ibn Hajján szövegében szereplő arab írásjelekkel lejegyzett magyar személynevek esetében úgy fogadta el Györffy György olvasatait,1

6

hogy figyelmét elkerülte Eltérnék a kérdéssel kapcsolatos alapvető publikációja.1

7

Csak 10

A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Szerk.: Györffy György. Budapest 1958. 85-89. (a továbbiakban: MEH) 11

HKÍF 31-38. 12

A magyar honfoglalás kútfői. Szerk.: Pauler Gyula - Szilágyi Sándor. Budapest 1900. 167-173. 13

Martinez 159-160; Göckenjan - Zimonyi 172-178. 14

Martinez 154; Kmoskó 1/1. 204. 804. jegyzet; Göckenjan - Zimonyi 168. 15

Ibn Ruszta: HKÍF 34; Gardézi: HKÍF 38; Marvazi: HKÍF 45. Ez utóbbi szövegrészt Czeglédy hibásan Sukralláhnak tulajdonította (MEH 85, 89). 16

Györffy György: A 942. évi magyar vezérnévsor kérdéséhez. Magyar Nyelv 76 (1980) 308-317. 17

Elter István: Néhány megjegyzés Ibn Hayyânnak a magyarok 942. évi spanyolországi kalandozásáról szóló tudósításához. Magyar Nyelv 77 (1981) 413-419. A forrásra még: Elter István: Újabban fellelt arab források a honfoglaláskori magyarság viszonyairól. Életünk 35 (1997) 84-93.; Elter István: A magyarok elnevezései arab forrásokban. In: Honfoglalás és nyelvészet. Szerk.: Kovács László - Veszprémy László. A honfoglalásról sok szemmel 3. Budapest 1997. 99, 101-103.; Györffynek a forrásra épített elméleteinek más szempontú bírálatát lásd: Makk Ferenc: Csaba és Alpár. In: Kelet