Századok – 2003
VITA - Balogh László: Az írott források egy régész szemével. Néhány észrevétel Révész László Emlékezzetek utatok kezdetére című művéről 468
VITA 473 így magyarázható ugyanis, hogy miért nem tesz említést Révész arról, hogy Elter felhívta a figyelmet Györffy több olvasatának teljesen önkényes voltára. Révésznek a honfoglalásról beszámoló latin és görög forrásokról nincs túl jó véleménye (29). A szerző szerint a magyarokat ért személyi veszteségeket „csak az évtizedekkel vagy évszázadokkal későbbi feljegyzések nagyítják fel... katasztrofális méretűre" (30). A magyar honfoglalás kiváltó okáról a latin források közül a kortárs Regino (915) számol be a legrészletesebben. О egyértelműen a besenyőktől elszenvedett vereséggel magyarázza a magyarok Kárpát-medencébe költözését, anélkül, hogy a veszteségek mértékét megadná.18 A görög források közül a 10. század közepén alkotó Bíborbanszületett Konsztantín a De administrando imperio címet viselő politikai kézikönyvében — tehát nem krónikájában (193) — szintén a besenyők támadásával magyarázza az eseményeket. О ehhez azt is hozzáteszi, hogy a magyarok családjait a besenyők megsemmisítették.19 Egy kései latin forrás van, amelyet hipotetikusan az eseményekhez szoktak kapcsolni. А XIV. századi krónikakompozícióban fennmaradt egy híradás, miszerint a magyarokat az állataikat megtámadó sasok kényszerítették a Kárpátokon való átkelésre.20 Amennyiben igaza van GyörfTynek, ebben a szövegrészben a besenyő támadás elmosódott emléke őrződött meg.2 1 A muszlim források közül az al-Balhi-hagyományt fenntartó al-Isztahrinál és Ibn Haukalnál, továbbá a Hudúd al-Alam-ban maradt még nyoma annak, hogy a besenyők a délorosz steppén lévő szállásterületeiket erőszakkal szerezték meg.22 Más beszámolókkal nem rendelkezünk, amelyek a magyarok vereségéről/veszteségéről szólnának. Ebből következően a magyar honfoglalás során a magyarokat ért személyi veszteségekről „évszázadokkal későbbi" feljegyzések sem állnak rendelkezésünkre. A szerző a 13. századi magyar domonkos utazó, Julianus beszámolóira is hivatkozik. Szerinte Julianus a Volga-vidéki magyaroknál látta, hogy a halottnak a hozzátartozói az „üresen maradt helyükre is terítettek" (225). Julianus útibeszámolói számos kiadásban és fordításban hozzáférhetőek.23 Bármelyikből meggyőződhet a szerző, hogy a forrásban egyetlen olyan mondat sincs, amely akár csak érintőlegesen is arról tenne említést, amit ő neki tulajdonít. és Nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szerk.: Koszta László. Szeged 1995. 351-365. 18 HKÍF 197-198. 19 Moravcsik Gyula: Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Budapest. 19882 . 45, 47-48. 20 Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. I-II.Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Budapest. 1937-1938. I. 286. (a továbbaikban: SRH) 21 Györffy György: Honfoglalás, megtelepedés és kalandozások In: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk.: Bartha Antal - Czeglédy Károly - Róna-Tas András. Budapest 1977. 130. 22 HKIF 43, 49-50.; Kmoskó Mihály: Mohamedán írók a steppe népeiről. Földrajzi irodalom. 1/2. Szerk.: Zimonyi István. Magyar Őstörténeti Könyvtár 13. Budapest 2000. 18, 60. 23 Dörrie, Heinrich: Drei Texte zur Geschichte der Ungarn und Mongolen. Die Missionsreisen des fr. Iulianus O. P ins Ural-Gebiet (1234/5) und nach Rußland (1237) und der Bericht des Erzbischofs Peter über die Tartaren. Nachrichten der Akademie der Wissenschaften I. Phil.-hist. Klasse 6. Göttingen 1956. 125-202.; Julianus barát és Napkelet fölfedezése. Szerk.: Györffy György. Budapest 1986. 61-82. (Fordította Györffy György) stb.
