Századok – 2003
KISEBB CIKKEK - Veszprémy László: Adémar de Chabannes krónikájának magyar vonatkozásai. Textus és Kontextus 459
464 KISEBB CIKKEK zepétől a német birodalmi történetszemlélet sarkalatos pontja lett.2 3 Az előbbi összefüggésben nem érdektelen, hogy a császárnak a keresztelésnél játszott szerepe, keresztapaságának (?) hagyománya is 10-11 századi lehet, hiszen a Hartviklegenda utáni időkben egy ilyen állítás magyarországi eredete kizárható, más nyugati, különösen német forrás pedig nem hozakodik elő vele. Arnold Angenendt remek könyvében a királyok és császárok keresztapai szerepvállalását áttekintve és számos példát felsorakoztatva minden további nélkül tudomásul veszi, noha utal arra, hogy a bolgárokéhoz hasonló legendás motívumról is szó lehet.24 El kell ismernünk, amennyiben Adémar összes többi adata, a nevek felcserélésétől eltekintve, elfogadhatónak tűnik, akkor ebben a vonatkozásban sem lehetünk teljesen elzárkózóak. A 11. század elején, a német-magyar jó viszony fénykorában, élhetett egy ilyen hagyomány, aminek valós magvát persze csak találgatni lehet. A császárnak a magyar fejedelem keresztelőjén való személyes részvétele kizárható, de a korabeli forrásokból ismert névleges keresztapaság vállalását akár életszerűnek is lehetne tekinteni. A fentiekből az is következik, hogy Anonymus Gallus közvetett vagy közvetlen hatása a magyar vonatkozásoknál kizárható, hiszen azok nála semmilyen összefüggésben sem fordulnak elő. A Brúnók felcserélése, nevezetesen Sankt Galleni Brúnóé, az általa szentnek hívott Querfurti Brú-23 Összefoglalóan ld. Gerics József: Politika-i viták hatása a magyar nép kereszténységre térítésének korai hagyományára. In Gerics J.: Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban. Budapest, 1995, 71-76. 24 A Angenendt: Kaiserherrschaft und Königstaufe. Kaiser, Könige und Päpste als geistliche Patrone in der abendländischen Missionsgeschichte. Berlin-New York, 1984,307-309. Természetesen elveti Mathilde Uhlirz fantasztikus ötletét, aki Adé-marra alapozva úgy képzelte, hogy Istvánt III. Ottó nóé és Brúnó, augsburgi püspöké (1006-1029) ismét koijelző jelentőségű. Utóbbi valóban II. Henrik és Gizella testvére, s többször megfordult Magyarországon. A Brúnók összemosása az augsburgi püspökkel azért korjelző értékű, mert a 11. századi források még tudnak magyarországi tartózkodásairól, de neve a későbbi századokban ilyen összefüggésben nem kerül szóba Magyarországgal kapcsolatban. Amit a térítésről elmond, az szinte mind Querfurti Brúnóra vonatkozik, s hogy ennek ellenére eltéveszti a személyt, leginkább szóbeli információkra utal. Hasonlóképpenjelzés értékű, hogy Brúnóval kapcsolatban említ egy Ulrich nevű kortárs augsburgi püspököt, akinek emlékére kolostort alapít, noha ezzel a névvel a kiadó szerint sem lehet a korabeli püspöklistákon találkozni. Nyilvánvaló, hogy Helmut Beumannnak igaza lehet, hogy itt Brúnó augsburgi püspöknek 1012-es Szent Ulrich és Afra kolostort érintő reformjára történik utalás, amikor a korábban az augsburgi székeskáptalanhoz tar- , tozó kolostort bencés monostorrá alakítja. Ezen túl Beumann gondolatmenetét nem tudjuk támogatni, hiszen ő arra gondol, hogy a történeti tények Adémarra jellemző összekeverésére már csak az eseményektől nagy időbeli távolságban nyílhatott lehetőség,25 Brúnó püspök életében ilyen tévesztés elképzelhetetlen lenne. Ez , azonban korántsem kényszerítő következtetés. ' jelenlétében Kölnben keresztelték meg. Jahrbücher des Deutschen Reiches unter Otto II. und Otto III. 1-2. köt. Berlin, 2. kiad. 1967 (első 1954) 503-510. A bolgár fejedelem állítólagos római keresztségéről Bergamói András Krónikájában, 877 körül, Angenendt: Kaiserherrschaft im. 250-251. Igaz, 826-ban dániai Harald valóban megjelent feleségével együtt a mainzi Albanus kolostorban, hogy megkeresztelkedjen, im. 215-216. Hasonlóan fogalmaz J. Fried: Otto III im. 141. 25 H. Веитапп : Thron und Grab im. 358.