Századok – 2003
KISEBB CIKKEK - Veszprémy László: Adémar de Chabannes krónikájának magyar vonatkozásai. Textus és Kontextus 459
KISEBB CIKKEK 465 A fentiekben Adémar magyar vonatkozásainak Jóindulatú" olvasatát nyújtottuk. Nem valószínű, de nem is zárható ki teljesen, hogy csak bizonyos töredékes alapinformációkkal rendelkezett: III. Ottó támogatta a térítést lengyel és magyar földön, a magyar királyi felségjelvény, a lándzsa olyan mint a német birodalmi lándzsa, Brúnó augsburgi püspök, II. Henrik császár testvére járt Magyarországon, a „fekete magyarokat" egy bizonyos Brúnó térítette, István apja Géza, István király felesége Gizella. Végül is a szerzőre jellemző íráskészséggel a fentiekből is kikerekíthette a ma olvasható verziót, s fatális véletlen, hogy szintén Brúnónak hívták a Géza udvarában térítő missziós püspököt. Persze, mára megállapíthatatlan, hogy a „pozitív" és „negatív" olvasat között a határ hol húzódhat, s mennyi tulajdonítható Adémar rutinos íráskészségének. III: 31 egésze alapján, a Nagy Károly-történetből megállapíthatóan Adémar hajlott arra, hogy a korabeli szóbeszédet jegyezze le, azt kerekítse ki, ami bizonyos fokig növelheti egyéb információinak a valószerűségét is. 26 Kristó Gyula elképzelhetőnek tartja, hogy A-démar leírásának megfelelően tényleg Géza kapta. Uő: Szent István király. Bp. 2001, 40., hasonlóképpen Makk Ferenc in Kristó Gyula - Makk Ferenc: A kilencedik és a tizedik század története. Bp. 2000, 190-191. 27 Leghatározottabban Gerics József-Ladányi Erzsébet: A Szent István lándzsájára és koronájára vonatkozó források értelmezése. Levéltári Szemle 1990: 2. szám 3-14., új kiadása Szent István és az államalapítás im. 201-208., uők: A birodalmi szent lándzsa és Szent István lándzsája. In Unger Mátyás emlékkönyv. Szerk. Draskóczy István. Bp. 1991, 7-14 (új kiadása in Gerics József. Egyház, állam im. 43-50., részletes kutatástörténettel), legújabban uők: Források Szent István királlyá avatásának történetéhez. Magyar Könyvszemle 118, 2002: 3.sz. 220-223., őket követve Makk Ferenc in ÁKÍF 163. és uő: in Korai magyar történeti lexikon im. 29. Ld. még Marosi Ernő: Művészettörténeti megjegyzések Szent István lándzsa-attribútumához, in A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. 4. Kard és koszorú. Ezer Adémar krónikáját a magyar történeti kutatás általában tartózkodóan fogadta. Ebben meghatározó jelentőségű volt a magyar-német viszony politikai jellegére tett kimondott és kimondatlan utalása. Birodalmi felfogásából következően a német császár és az általa küldött térítő püspök (nála Szent Brúnó alias Querfurti Brúnó) kapcsolta az országot a keresztény kultúrkörbe, aminek tárgyi bizonyítéka a császár által adományozott lándzsa (nála Gézának átadva).2 6 Miután persze 1968-ban előkerült Szent István nagyharsányi dénáija, s rajta a lándzsa, mint felségjelvény, a tudósítás hitele teljesen más megvilágításba került,27 majd pedig utaltak Arnoldusnak a császári lándzsa előviteli szokásáról írt, Adémarhoz hasonló szavaira.2 8 Persze, a 12. században a magyar királylándzsára való utalás Adémar krónikájában teljesen korszerűtlen és indokolatlan lenne, mivel az akkora teljesen elfelejtődött. Ettől függetlenül Györffy György klasszikus István monográfiájában igen ellentmondásosan nyilatkozik Adémarról. A királylándzsára vonatkozó megjegyév magyar uralmi és katonai jelképei. Szerk. Hausner Gábor, Kincses Katalin Mária, Veszprémy László. Bp. 2001,27-32.; Kovács László-. Die heilige Lanze Ungarns. In Europas Mitte um 1000 im. 2:902-903. és a magyar fordítás-kötetben. Meglepő, hogy a H2 típusú dénárok már jóval korábban is (1894, 1952) ismertek voltak, csak azokat modern hamisítványnak vagy II. Konrád veretének tartották. A nagyharsányi leletre (amit azóta újabb is támogat) volt szükség, hogy a történészek és éremtörténészek levonják a következtetést. Az már valóban csak véletlen, hogy Nagyharsányban István pénzei az Adémárnál is emlegetett Brúnó augsburgi püspök 1006 után vert dénárával fordultak elő. Részletes kutatástörténettel és bibliográfiával, Adémar szövege vonatkozó részeinek magyar fordításával Kovács László: A kora Árpád-kori pénzverésről. Bp. 1997,51-62. és uő: A Szent-István-i lándzsa. In Koronák, koronázási jelvények. Szerk Bende Lívia és Lőrinczy Gábor. Ópusztaszer, 2001, 99-123. 28 Gerics J.: Állam, egyház im. 46, és in Szent István és az államalapítás im. 201.
