Századok – 2003
KISEBB CIKKEK - Veszprémy László: Adémar de Chabannes krónikájának magyar vonatkozásai. Textus és Kontextus 459
KISEBB CIKKEK Veszprémy László ADÉMAR DE CHABANNES KRÓNIKÁJÁNAK MAGYAR VONATKOZÁSAI. TEXTUS ÉS KONTEXTUS Jelen írásunk nemcsak a magyar vonatkozású adatokról, hanem azok krónikabeli közvetlen szövegkörnyezetéről is szól.1 Adémar de Chabannes 1028-1029 körül végleg befejezett „Chronicon" című művével kapcsolatban a probléma a következő: az 1034-ben elhunyt, jeruzsálemi zarándokútjárói többé vissza nem tért szerző, az angoulême-i Szent Cybard majd a limoges-i Szent Martialis kolostor szerzetese, Krónikájának III. könyvében a 10. század végére és a 11. század első évtizedeire számos értékes német és magyar vonatkozású értesülést őrzött meg.2 Ezek egy részének hitelét érzékenyen érintette, hogy a legérdekesebb tudósítások csak a krónika „C" sziglával jelölt kéziratában találhatók meg, noha általában a „C" változatot is Adémar szerkesztésének tekintik. A bizonytalanságok teljesen még sem 1 Készült a T 38205 OTKA pályázat részeként. Jelen írás megírására Adémar Krónikájának kritikai kiadása kínálta az alkalmat, amelyet az idő rövidsége miatt már nem tudtam használni az Adémarról írt rövid összefoglalómban, ld. Szent István és az államalapítás. Szerk. Veszprémy L. Bp. 2002, 48. Igaz, a korántsem egyszerű probléma kifejtésére ott nem is lett volna hely. A kritikai kiadás: Ademari Cabannensis Chronicon. FM. P. Bourgain, R. Landes és G. Pon közreműködésével. Turnhout, 1999. Corpus Christianorum. Continuatio Mediaevalis 129. Példamutató fordítása Makk Ferenc tollából. Kristó Gy. (szerk.): Az államalapítás korának írott forrásai. Szeged, 1999, 163-169. (továbbiakban ÁKÍF) 2 Eletére és műveire a kiadásban is közreműködő Richard Landes könyve a legújabb összefoglalás: Relics, Apocalypse, and the Deceits of History. Ademar of Chabannes, 989-1034. Cambridge, Mass-London, 1995. oszlottak el, mivel a kézirat, azaz Adémar krónikaverziójának e másolata (Paris, BN lat. 5926) a legújabb kritikai kiadás véleménye szerint is a 12. század második felében készült, Közép- vagy Dél-nyugat Franciaországban.3 (Egyébként ritka szerencse, hogy a limoges-i apát pénzszűkében még a francia forradalom előtt, 1730-ban eladta a királynak a középkori kéziratait, amelyek így még idejében a francia nemzeti könyvtárba kerülhettek.) A 12. századi másolás kétségbevonhatatlan ténye, valamint a „C" változat számtalan meglepő tartalmú unikális betoldása (ld. alább pl. a Nagy Károly snjára vonatkozókat) a krónikával korábban foglalkozók sorát vezette arra, hogy a kéziratban található többletet elvitassák A-démartól, s így e bejegyzések, pótlások kortárs, azaz 11. század elejei voltát is megkérdőjelezzék. Annak ellenére, hogy az eredetileg Georg Waitz és J. Chavanon által képviselt határozott kétséget többen finomították (Jules Lair), sőt szinte már negligálták (Ferdinand Lot, Louis Halphen), a mértékadó kutatók változatlanul óvatosan és visszafogottan nyilatkoznak.4 3 A kéziratot a Novalesai krónika mellett éppen a III: 31-nél kinyitva mutatták be az Európa közepe 1000 körül c. kiállítás berlini állomásán. In A. Wieczorek, H.-M. Hinz (szerk.): Europas Mitte um 1000. Beiträge zur Geschichte, Kunst und Archäologie. Katalog. Stuttgart, 2000,507, fényképpel. Kerstin Schulmeyer leírása a jubileumi katalógusok optimizmusával ad hitelt a fejezetnek a szövegkritikaitörténeti problémákból semmit sem érzékeltetve. 4 A tudós kiadók és történészek véleményének részletei szempontunkból végül is érdektelenek Waitzéra ld. MGH SS 4:110. Összességükben mégis alapvetően arra vezethetők vissza, hogy a korábbi kutatás nehezen viselte el és vette tudomásul a kézirat-változatok létjogosultságát, s a mai olvasónak EGY kritikailag elkészített, rekonstruált olvasatot kívánt nyújtani. Ez azonban teljes kudarc olyan szerzők esetében, akik életükben Javított kiadásokat"
