Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
448 SZENDE KATALIN Egyéb textíliák - Ezen összefoglaló név alatt két olyan csoportról kell megemlékezni, amelyek szintén a szobabelső és a hozomány fontos részei voltak.136 Az asztalterítők (Tischtuech, mensalia) és asztalkendők az ingekhez és a lepedőkhöz hasonló vászonból (walisch) készültek. Díszítésükről a pozsonyi testamentumokból tudjuk meg a legtöbbet: a legkülönbözőbb vagyoni állású testálok említettek hímzett darabokat. A nem túl módos, gyakorlatilag munkaképtelen kovács, Cristan Schmid felesége, Katherina selyemmel kivarrott asztalterítőről írt (198/13); Wenczla Eysner beneficiátus egy hímzett asztalterítő mellett egy padra való terítőt (panktuch) is hagyott javadalmára (156/27, 31); a leggazdagabb polgárok közé tartozó Albrecht Gailsam szintén két hímzett terítőt adott leányának, Maruschnak (400/62). Sopronban egy csíkos darab fordult elő, és egy „asztalterítőre való csillag" (ayn steren aufayn tischtuech, II/l. 266). Általában egy háztartásból csak egy-egy terítőt említettek, de például a pozsonyi Christoph Popp felesége, Rosina, aki ágyneműkkel is bőven ellátta leányát, 5 asztalterítőt hagyott rá. Az asztalterítők Eperjesen sem ritkák a testamentumokban: hat alkalommal összesen 10 darab fordult elő. A latin kifejezés, a mensale jelenthet oltárterítőt is, bár csak egy esetben van szó egyházi örökösről. A két csoport között egyébként sem lehetett nagy különbség, ugyanazok a darabok szolgálhattak egyházi és világi célokat is. A kéztörlőkről (Handtuech) szegényesebbek információink, csak puszta létükről értesülünk. Az ágynemük és textíliák tulajdonosai A késő-középkor egyik apró, de nem jelentéktelen vívmányaként tartják számon a személyre szóló külön ágynemű megjelenését, amely kényelmi és higiéniai szempontból is fontos volt.13 7 Gyakorlatilag minden testáló rendelkezett tehát továbbörökíthető ágyneművel, de nem mindenki emelte ki ezeket a darabokat a hagyatékból. A viszonylag nagy számú ágyneműt Pozsonyban 141, Sopronban 52, Eperjesen 37 végrendelkező említéséből ismerjük. A teljes létszámhoz képest tehát a nyugat-magyarországi városokban minden hatodik, Eperjesen csaknem minden harmadik testáló hagyatkozott ágyneműkről is. A hagyományos felfogás szerint az asztali edények mellett az ágyneműk képviselték az új háztartásba átvihető ingóságot,13 8 ezért is volt a becsületes hozománnyal kiházasítás terminus technicusa: pett und tisch ausrichten" A jó minőségű, tollal vagy gyapjúval töltött ágynemű több nemzedéket is kiszolgált, családon, vagy szűkebb ismeretségi körön belüli továbbörökítése több volt, mint anyagi kérdés. Ezért is szerepelnek a szegényebb örökhagyók mellett a legnagyobb vagyonúak is hasonló súllyal. Sopronban a legjellemzőbb az átlag és annak háromszorosa között adózókra volt az ágyneműk említése. Sok javadalmas pap is 136 Uo. 227. 137 Alltag 266-268. 138 Ez a felfogás a 13. században még a valóságot tükrözte, vö. Hasse: Hausgerät 40. 139 Az ágy és ágynemű szerepel az első helyen Hanns Paur 1475-ben Nürnbergben kiadott egylapos nyomtatványán is, amely a házasulandók legfontosabb szükségleteit gyűjti össze rajzban, egy másik képmezőben pedig a kézmosó edény társaságában a kéztörlő is szerepel. Vö. Alltag, Abb. 245.
