Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
VISELET- ÉS TEXTILKULTÚRA A KÉSŐ-KÖZÉPKORBAN 449 intézkedett ágyneműjéről javadalma, volt gazdaasszonya, szolgálója, vagy rokonai javára. Felsorolásaikból az derül ki, hogy egy javadalom 2-3 rend ágyneművel rendelkezett. Az ágyneműk örökösei Az örökösök között az említett családi vonatkozások miatt a rokonok állnak az első helyen, ezek közül is a következő generációkra (gyermekek, unokahúgok, unokák) hagytak a legtöbbet (ld. 2. táblázat és 3. ábra). Már működő háztartások javára (pl. házastársak egymásnak) csak nagyon ritkán hagytak ágyneműt, akkor is inkább díszesebb, selyemmel, bőrrel bevont párnákat. Az azonos generáción belüli oldalági rokonok között főként fiú- és leánytestvéreket találunk, akik valószínűleg az örökhagyónál fiatalabbak lehettek. Ezen kívül jegyesek fordultak még elő; a nők továbbá nagy figyelmet szenteltek unokahúgaiknak és leányunokáiknak. Arányukat tovább növelné a külön nem részletezett „házfelszerelés"-ek figyelembe vétele. A legnagyobb esetszámmal rendelkező pozsonyi mintán azt is megfigyelhetjük, hogy az örökhagyók nemükől függően a rokonok más-más csoportját részesítették előszeretettel ágynemű-adományban. A férfi végrendelkezők összesen 97 esetben hagytak ágyneműket rokonaikra, ebből 46 adomány leányuk, 23 fiuk számára szólt. Az a tény, hogy a mindkét nembeli gyermekek voltak többségben a kedvezményezettek között, arra mutat, hogy a gyermekek jövőjéről való anyagi gondoskodás az apák feladata volt - akár életükben, akár végrendeletükön keresztül. A női örökhagyók más gyakorlatot követtek. A leggyakoribb örökösök: leányaik (30 eset) csoportját szorosan követték az unokahűgok, akik esetleg egyben keresztlányaik is voltak (24), majd a leányunokák és az unokaöcsék (11-11), és csak ezután a fiúk (10). Az oldalági rokonok a második generációban is előfordultak, az örökhagyó leánytestvérének unokái személyében. Ezek a számok azt mutatják, hogy a nők nemcsak leányaikra gondoltak (különösen ha még az apa is életben volt), hanem a rokonok tágabb körére, így erősítve a családi összetartást látszólag egyszerű, mindennapi eszközökkel.14 0 A rokonokat követik a rangsorban a szolgálók (ritkábban a szolgák), akiknek kiházasításához nagy segítséget jelentett egy-egy ilyen adomány.14 1 Hasonló megfontolásból hagytak egy-egy darabot mások gyermekeire vagy szolgálóira. A kapcsolatok pontos hátterét (keresztgyermek, szomszédság, gyermekkori barátság, távoli rokonság, szolgálatért elmaradt járandóság) legtöbbször csak sejtem lehet. Pozsonyban többször szerepeltek az ágyneműkkel kapcsolatban fogyatékosok is: Thomas Peck özvegye, Margaretha több darabot adott zálogba egy vak posztónyírónőnek (Plintschererin, 691/4), egy-egy párnát örökölt a vak Erhartin (635/34) 140 Hasonló következtetésre jut a Douai városából fennmaradt végrendeletek alapján az ingóságok számos csoportjának vizsgálatakor Martha С. Howell: Fixing Movables: Gifts by Testament in Late Medieval Douai. Past and Present 150 (1996) 37. 141 David Herlihy: Medieval Households. Cambridge/Mass. - London, 1984. 142. a hozomány céljára szóló adományokat egyenesen „a késő-középkori keresztény jótékonykodás legfőbb kifejeződésé"-nek nevezi. Ld. a jelen anyag vonatkozásában még: Szende: Családszerkezet 81-83., 93.
