Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
444 SZENDE KATALIN szélhetünk, amely szerint — erős általánosítással — a nagykereskedőkre három, a kézművesekre két, a szőlősgazdákra egy ezüstöv említése volt a jellemző. Figyelemre méltó mindenesetre, hogy a Sopron és Pozsony gazdaságát sújtó, az 1460-as évektől kimutatható visszaesés az ékszerek birtoklásában nem tükröződött. A lakosság a már kialakult normáktól nem tért el, sőt inkább fokozta ilyen irányú kiadásait. A 16. század elejére fölerősödött az a tendencia, hogy egy-egy személy kezében egyre több ékszer összpontosult. Ez nemcsak Sopronban és Pozsonyban, de Alsó-Ausztriában is megfigyelhető.12 4 Ezért is korlátozták az ottani luxus-rendtartások, hogy a polgárok, a kézművesek, ill. a szolgák milyen értékű arany- és ezüstneműt hordhattak magukon. A kevésbé tőkeerős magyarországi városokban ilyen megszorításokról nincs tudomásunk.125 Eperjesről az adatok kis mennyisége miatt nem tudunk a fentihez hasonló, társadalmilag differenciált képet adni. Ékszereket mindössze 18-an említettek, akik közül öten űztek valamilyen mesterséget és nyolcan foglalkoztak kereskedéssel. A legfeltűnőbb jelenség a két másik várossal összehasonlítva az ékszerek választékának korlátozottsága, az önálló ékszerek helyett a ruhára applikált díszítmények testálása. Összességében azt láthatjuk, hogy az ékszerek — és általában a nemesfém tárgyak — előfordulásának gyakorisága összefüggésben áll az adott helység vagyonosságával, de a helyi hagyományok, viseleti és reprezentációs szokások hatása sem elhanyagolható. Ebben a tekintetben Sopron és Pozsony között inkább mennyiségi, míg a két nyugat-dunántúli város és Eperjes között minőségi különbségről beszélhetünk. Külön tanulmányt érdemelne a polgárság és a nemesség által birtokolt, ill. említett ékszerek összevetése. A mágnásokkal való összehasonlítás eleve értelmetlennek hat: az 1500 aranyforint súlyú láncot, számos gyűrűt és számolatlan más ékszert birtokló Gergellaki Buzlay Mózes udvarmestert126 és hasonló vagyonú társait nehéz egy lapon említeni a polgársággal. Ugyanez a helyzet a nemesség felső rétegével, akiknél a fennmaradt testamentumokból és hagyatéki leltárakból többször is 1000 Aft-ot meghaladó ékszerkészletről értesülünk, amelyben az egyes darabok értéke is gyakran elérte a 200-300 Aft-ot. Nagyobb értékük mellett a nemesség ékszerei változatosságukkal is eltérnek a polgárok által birtokoltaktól. A forgók, melldíszek, boglárok, láncok számtalan gyönggyel és ékkövekkel díszített példányáról olvashatunk az arisztokrácia és a középnemesség körében. A kisnemesekkel más lehetett a helyzet, de ezek végrendeletei olyan ritkák és semmitmondók, hogy érdemi összehasonlításra nem adnak lehetőséget.12 7 Az ékszerek örökösei Pozsonyban az ékszerek több, mint a fele a családban maradt (54,9%), és a rokonságon belül is a szűkebb családot részesítették előnyben (2. táblázat, 2. ábra). 124 Kuenringer, 585. (Gerhard Jaritz tanulmánya) 125 Jaritz: Lebenshaltung 256., Szende Katalin: A luxus fogalma és a luxusigények kielégítése a középkorban. In: Luxusiparok. 16-17. 126 A podmanini Podmaniczky-család oklevéltára Közzétette Lukinich Imre. II. Budapest, 1938. 170-178. 127 Kubinyi: Die Rolle 628-630., Kubinyi: Főúri, 338.
