Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Remény a királyságra. A gnieznói találkozó "koronázási jelenete" a lengyel ősgestában és a mű kapcsolata a Könyves Kálmán kori magyar belpolitikával 349
KÖZLEMÉNYEK Bagi Dániel: REMÉNY A KIRÁLYSÁGRA A gnieznói találkozó „koronázási jelenete" a lengyel ősgestában és a mü kapcsolata a Könyves Kálmán kori magyar belpolitikával A jelen munka célja annak kifejtése, hogy a Gallus Anonymus gestájában ábrázolt, az 1000. évben lezajlott úgynevezett gnieznói találkozó kapcsán bemutatott koronázási jelenet oka nem az ezredforduló eseményeiben rejlik, hanem egy olyan lengyel udvari tradíció kezdetét jelzi, amelynek kialakításában a szerző korának belpolitikai fejleményei játszottak főszerepet. Emellett kísérletet kívánunk tenni arra, hogy ezt a lengyel ősgestában megjelenő hagyományt — a gestaíró személye okán — a Könyves Kálmán kori magyar belpolitika, illetve az azt tükröző Kálmán kori történetírásban megfigyelhető néhány fejleménnyel összefüggésbe hozzuk. Nem lehet azonban célunk a gnieznói események minden részletre kiterjedő vizsgálata, különös tekintettel az azon végbement egyházszervezési tevékenységre, sőt Gallus Anonymus gestájának szövegéből is csak III. Ottó látogatását és az abból következő „koronázási jelenetet" vonjuk részletesebb vizsgálat alá. I. Az 1000. év tavaszán lezajlott úgynevezett gnieznói találkozónak mind a lengyel, mind a regionális történelemre gyakorolt hatása kétségtelen. Magát az eseményt két különböző hagyomány tartotta fenn. A korábbi tradíciót a 11. századi német évkönyvek, így a Quedlinburgi,1 a Hildesheimi2 , az Altaichi Évkönyv3 , illetve az eseményhez még inkább közelebbi időpontban keletkezett Thietmar merseburgi püspök krónikája4 őrizte meg. E kútfők szerint III. Ottó császár a 1 Annales Quedlinburgenses. MGH SS IV 77.: „Iuxta morém parentum sUorum imperatorum, omnia sua divina regi ac meliorari exoptans dementia humili devotione in Sclaviam sanctum Adalbertum nuper pro Christo laueratum adiit". 2 G. Waitz [ed.]: Annales Hildesheimenses. MGH SRG in usum scholarum separatim editi, 8, Hannover 1990, 28. „Imperator Otto III. causa orationis ad sanctum Adalbertum episcopum et martirum Sclaviam intravit; ibique coadunata sinodo episcopia septem disposuit". 3 Edmundus L.B. Ab Oefele [ed.]: Annales Altahenses Maiores. MGH SRG in usum scholarum separatim editi, 4, Hannover 1979, 16.: „Imperator causa orationis ad sanctum Adalbertum episcopum et martyrem Sclaviam intravit, ibi synodo habita septem episcopia disposuit et Gaudentium, fatrem beati Adalberti, monachum archiepiscopum ordinari iussit." 4 R. Holtzmann [ed.]: Die Chronik des Bischofs Thietmar von Merseburg. MGH SRG, n.s. 9, München 1996, (a továbbiakban: Thietmar), 182-184: „Videns autem a longe urbem desideratam, nudis pedibus suppliciter advenit et ab episcopo eiusdem Ungero venerabiliter susceptus ecclesiam introducitur, et ad Christi gratiam sibi impetrandam martyris Christi intercessio profusis lacrimis invitatur."
