Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297

I. KÁROLY KIRÁLY HARCAI A TARTOMÁNYURAK ELLEN. 343 járó mulasztás semmiképpen sem terhelte, ellenkező esetben ugyanis a király nem tette volna meg Dózsát néhány hónap múltán nádorrá (VI/406-408.). 3. Nincs megbízható adat arról, hogy — Dózsához hasonlóan — Szécsényi Tamás 1321-ben harcolt volna Kán László fiaival. Igaz, 1322. évi oklevél szerint Szécsi Miklós és Dénes nagy véráldozattal bevették a néhai Kán László erdélyi vajda hűtlen fiai által tartott Déva várát (VI/490.), de e hír erősen emlékeztet azon 1317. évi adatra, amely szerint Szécsi Miklós és Pál Déva vár előtt csatát vívtak László volt erdélyi vajda hűtlen fiai — és Ákos István fiai — ellen (IV/605.). A helyszínen túl a résztvevők (kivált Szécsi Miklós) azonossága mutat erre. Ha ez így van, az 1322. évi oklevél — amely 1317-nél korábbi történésre, a rozgonyi csatára, illetve 1317. évi eseményre, Megyericse vár elfoglalására is kitért — Dévával kapcsolatban nem 1321., hanem 1317. évi eseményt örökített meg. Ugyancsak ismeretlen, hogy Kán László fiainak egy másik 1322-ben említett lázadása (VI/722.) mikorra helyezhető, mivel 1315 után — egészen 1329-ig — többször szítottak Erdélyben kisebb-nagyobb zendüléseket. 4. A király és a László-fiak közti szembenállás e térségben történt békés lezárultáról értesülünk 1321. november l-jén, amikor Vas Miklós, aki a László-fiak számára tartotta Csicsó várat, e napon átadta azt a királyt képviselőjének, a vár alatt az alkuról oklevelet kiállító Tamás erdélyi vajdának (VI/289., 1. még VI/291.). A megkötött egyezséget Károly november 28-án elfogadta (VI/322.). Konkrét hadi cselekményről itt sem történt említés. Engel érdeme, hogy a korábban egyetlen akciónak gondolt fellépést Csanád nembeli Vejtehi Tivadar és fia, János ellenében két elemre bontotta, jóllehet az elsőnek 1314-re keltezésében bizonyára tévedett (104-105.). Ezt — nem teljes bizonyossággal — 1316-ra kelteztem. Az első miháldi hadjáratról 1317. október 23-i (IV/605.), a másodikról pedig 1324. július 26-i oklevél szól (VIII/360-361.). Engelt az vezette két miháldi hadjárat feltételezésére (130.), hogy felfigyelt arra: Szécsi Dénes 1320. december 16-án még csak zsidóvári (V/957.), 1322. március 18-án pedig már zsidóvári és miháldi várnagy (VI/490.). Ebből arra következtetett, hogy a hadjárat „1321 végére vagy 1322 februárjára" keltezhető. Ez azonban nem teljesen adekvát időmeghatározás, ugyanis az ostrom számára 1321-1322 fordulója mellett a teljes 1321. évet is fenntarthatjuk. Ennél közelebbi dátumot nem lehet adni. Kérdés, hogy ebben Károly személyesen vett-e részt. Hogy valóban két — egy sikertelen és egy sikeres — kísérlet történt Miháld elfoglalására, nem elsősorban archontológiai megfontolásból következik. Fentebb már említettem, hogy a mindenképpen 1317 októbere előtti első hadjáratban az a Bogár fia Márton, aki nagy érdemeket szerzett a másodikban, részt sem vehetett, mivel 1317-ben alkalmasint még Csák Máté szerviense volt (V/48-49.), legelső ízben 1318. május 7-én szerepel a király híveként (V/124-125.). Vagyis Márton legkorábban 1318-ban, illetve azt követően harcolhatott a király oldalán, ami egybevág az archontológia alapján megállapított 1321. évi dátummal. Ha a Miháld elleni ostrom nem csúszott át 1322 elejére, hanem 1321-re keltezhető, úgy nem ezt, hanem az 1321. december 8-i királyi hadoszlással (VI/345) befejeződött Csák Máté elleni katonai akciót tekinthetjük a Drávától északra levő tartományurak elleni utolsó hadjáratnak. 1322-ben a magyar király az Adriai-tenger vidéke urának, Subie Mladennek a hatalmát törte meg. Még az év elején, január 16-án Sebenico (Sibenik) és Trau