Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297
344 KRISTÓ GYULA (Trogir) polgárai szövetséget kötöttek Mladen bánnal és testvéreivel szemben, háborút indítottak ellenük, és magukat Velence uralma alá helyezték. Mladen előbb Sebenico, majd Trau környékét dúlta, de az eredmény nem elégítette ki, ezért a híveinek tartott horvát bárók segítségéért folyamodott. Azok azonban szembefordultak vele, szövetkeztek a Babonicokkal és a bosnyák bánokkal, haddal mentek ellene, és megfutamították. A vereség miatt megszégyenült nagyúr Károly királyhoz fordult támaszért. A magyar uralkodó már augusztus elején fontolgatta, hogy útra kel Horvátországba és Dalmáciába a békés állapot biztosítása céljából (VI/721.). Nem kizárt, hogy Dózsa nádor júniusban emlegetett majdani hadoszlása (VI/626., 661.) is egy délvidéki akcióval volt kapcsolatban. A király szeptember 2-én még Temesvárott tartózkodott (VT/760.), de október 6-án és 16-án már Zágrábban keltezett okleveleket (VI/792., VT/817-819.). Itt vele volt Babonic János szlavón bán is. Eközben a király Knin váráig nyomult be Horvátországba, és bár szívélyesen fogadta, de kíséretében fegyveres őrizet alatt magával vitte Mladent Zágrábba. Itt érte a hír, hogy Frigyes osztrák herceg megsegítésére küldött hada szeptember 28-án az Inn folyó menti Mühldorfnál Lajos bajor herceg ellenében vereséget szenvedett. A király fogolyként magával vitte Magyarországra Mladent, akinek ott nyoma veszett.51 Károly november 8-án már ismét Temesvárott adott ki oklevelet (VT/828.), az ezt követő hetekben pedig a királyi (illetve a nádori) hadoszlásról értesülünk (VI/850., VI/855., VI/861., VI/908., VI/913.). Év végén arról szerezhetünk tudomást, hogy Knin várát Mladen testvérei és a velük szövetséges Nelipic tartották, és nem volt ínyükre, hogy Babonic János bán visszatérjen Szlavóniába (VI/849.). Ez bepillantást enged a Subicok és a Babonicok közti ellentétekbe. Károly már ekkor elhatározhatta, hogy meneszti a szlávón bánságból Babonic Jánost. Felsőlendvai Miklósra bízta a tisztséget, aki első alkalommal 1323. január 3-án tűnik fel annak viselőjeként (VII/1.). Nem ment azonban akadálytalanul Miklós számára a méltóság tényleges elfoglalása. Károly király 1323. augusztus 10-én küldte el őt a Délvidékre, minden eshetőségre számítva kunokból és magyarokból álló nagy sereg kíséretében. Elővigyázatosságuk indokolt volt, ugyanis Babonic János és rokonai megkísérelték megakadályozni Miklóst abban, hogy átkeljen Horvátország területén. Az új bánnal levő magyarok azonban „egész seregükkel átkeltek, majd szétverték és leterítették azt a hadat, amely Babonic János védelmére szolgált. Egyeseket foglyul ejtettek, másokat megöltek ott, mintegy 400 lovat fogtak el". Végül Miklós bán szerencsésen megérkezett a tengerparti Spalatóba (Splitbe).52 Ezzel — ha nem is véglegesen — a Délvidéken helyreállt a béke, Károly király ezen országrészben is a maga kezébe vette a hatalom gyakorlását. A tartományurak ellen folytatott közel másfél évtizedes fegyveres beiháborúk kora véget ért. * 51 Scriptores rerum Hungaricarum. III. Cura et studio Ioannis Georgii Schwandtneri. Vindobonae 1748. 646-648. Magyar fordítása: a 11. jegyzetben i. m. 127-128. 52 Az 51. jegyzetben i. m. 650. Magyar fordítása: a 11. jegyzetben i. m. 129.
