Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297

I. KÁROLY KIRÁLY HARCAI A TARTOMÁNYURAK ELLEN. 329 annak a király elleni minden akciójában részt vett, a király híveinek sok kárt okozott, Mikes sárosi ispán és várnagy egy szerviensét megölte, más szervienseit bebörtönözte és elfogta, végül pedig Kopasz volt nádorral együtt Károly király ellenében idegen fejedelem segítségét kérte, külföldi erőt akarván Károly és az ország ellen igénybe venni (IV/385.). 1321. február 10-i oklevél konkretizálja az itt megfogalmazott állítást: Petenye fia Péter birtokáról Oroszországba utazott, és Károly ellenében az ottani herceget akarta Magyarországon királlyá koronázni (VI/39.). Az 1317. január eleji oklevél szemernyi kétséget sem hagy a tekintetben, hogy a Borsák második lázadása, ekkor azonban már Petenye fia Péterrel az oldalukon, 1316 folyamán kirobbant, sőt Petenye fia Péter esetében éppen a fentebb idézett, Csicsva vár ostromára utaló adat bizonyítja a király hívei elleni fellépését legalább 1315 vége óta. 1316 végén a király számára világossá vált: a viszonylagos békés időszak nagyon is átmenetinek bizonyult. A Borsák, Petenye fia Péter és Mojs mozgolódtak, nem sikerült leverni a Vejtehieket és Ákos István fiait, területileg megfogyva bár, de létezett a Kán-tartományuraság, számítani lehetett az egyik ágában legyőzött, de meg nem semmisített Kőszegiek újraéledésére, és Csák Mátét is csak a tartományában támadt belháború (IV/326-331.) akadályozta meg időlegesen abban, hogy újra a király ellen forduljon. Mindez előrevetítette, hogy 1317 talán minden eddiginél nehezebb esztendő lesz Károly Róbert számára. 1316/1317 fordulójának napjait Károly Lippán töltötte, legalábbis 1316. december 15. (IV/368.) 1317. január 6. között (IV/389.) bizonyosan. A királyhoz befutott hírek, amelyek mái" az imént idézett 1317. január 2-i oklevelében tükröződnek (IV/385.), arra mutattak, hogy Kopasz volt nádor és a hozzá csatlakozott Petenye fia Péter lázadása váltott ki különös figyelmet. Ekkor az uralkodó Péter Zemplén megyei birtokait elvette, és Mikesnek adományozta. Január 6-a után másfél hónapig nincs hír a királyról. Erről a szakaszról vélte akként Engel Pál, hogy „elég idő a macsói hadjárat elhelyezésére", így az uralkodó délvidéki, Macsó bevételével záruló hadjáratát e 45 napra helyezte (115. 123. jegyzet). Az Uros szerb király elleni katonai akció azonban — mint fentebb tárgyaltam — nagyobb valószínűséggel tehető 1314 elejére, amikor egyéb szempontok mellett a királyi itinerárium is támogatja azt. A pattanásig feszült magyarországi helyzet, a király uralma megdöntésére és orosz fejedelem behozatalára irányuló próbálkozás aligha tette volna lehetővé azt, hogy a király ne a belügyekkel és ne belföldi ellenfeleivel foglalkozzék, hanem a szerbekkel való fegyveres megmérkőzésre fecsérelje erejét. 1317. február 20-án Károlyt Temesvárott találjuk (IV/406.), 22-én megint Lippán (IV/407.), majd február 24. (IV/408.) és május 31. között (IV/479.) újra Temesvárott. Úgy tűnik, az év eleje óta itt gyülekezett a királyi had is, hogy arra induljon a több lehetséges irány körül, amerre a legnagyobb szükség lesz rá. Mindenesetre 1317. május 19-én a király azért adott birtokot egy nemesnek, mivel a súlyos ügyekben eljáró királyi hadsereg Németi falujában 200 márka kárt okozott neki (IV/464.). E Németi a Temesvár közvetlen szomszédságában, attól nyugatra levő Berekszónémetivel azonos. Az 1317. esztendő első fegyveres akciója Petenye fia Péter ellen irányult. Ennek eseményeiről átfogó jelleggel csak 1322. évi oklevél szól. Innen megtudjuk,