Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297
320 KRISTÓ GYULA térségben. Azzal, hogy Ákos István fiai rögtön apjuk halála után (vagy annak utolsó napjaiban) szembefordultak a királlyal, az 1310-en túl is élt nádorok (illetve leszármazottaik) közül a negyedik, vagyis az utolsó is az uralkodó ellenzékéhez csatlakozott. Másrészt: Károlynak Buda helyett új székhelyet kellett találnia, és valószínű, hogy már 1314 őszén-végén kialakult az az elképzelés, hogy az új uralkodói rezidenciát az akkori ellenségtől (Csák Mátétól) védett, biztonságos helyen, valahol az Alföldön hozza létre. Hogy hol, azt nyilván a konkrét körülményekre bízta. Két hónappal a kőrévi (tokaji) időzés után, március 14-én Károly már a Tisza alsó folyása mellett, a Zentához közeli Szanádon volt (IV/41.). Ettől kezdve hosszú hónapon át a Tisza és a Maros mentén, illetve az általuk közrezárt országrészben tartózkodott. Május 2-án Hasznoson (Becsén) (IV/63.), május 13-án Lippán (IV/78.), ezt követően két ízben is Szegeden (IV/80., IV/98.) állított ki oklevelet. Június 7-én Temesvárott volt (IV/100.), ott maradt július 15-ig (IV/123.) — közben az új királyi országbíró, Lampert július 8-án Lippán időzött (IV/118.) —, majd augusztus elejét Károly is Lippán töltötte (IV/131., IV/139-140.), szeptember 14. és október 9. között pedig megint Szeged adott otthont az uralkodónak (IV/153., IV/169.). Harmadrészt: útközben, de legkésőbb a Dél-Alfóldön érhette a hír, hogy Kán László erdélyi vajda szembefordult vele. László királya iránti hűtlenségét 1315. évi oklevelekben nem olvashatjuk, legkorábban erről 1319-ban értesülünk (V/546.), 1329. évi királyi diploma pedig egyértelműen szólt arról, hogy még életében hűtlenségbe esett, lázadást szított, és ebben fiai követték.3 0 Lászlóval élőként utoljára 1313. június 22-én Gyulamonostorán találkozunk, amikor két fiával, nagy és kis Lászlóval együtt megjelent Károly előtt (III/548.). 1314-ben egyáltalán nem szerepel, 1315. évi első előfordulásakor, május 2-án viszont már mint volt vajda fordul elő (IV/63.), vagyis lázadásának hírére az uralkodó leváltotta. Az ezt követően neve mellett gyakorta szerepeltetett quondam (volt, néhai) (IV/78., IV/109. stb.) egykori vajdai címe mellett alkalmasint halálára is utalhat. Kán László vajda elhunytát egyértelműen viszont csak az az 1315. augusztus 12-i királyi oklevél bizonyítja, amelyben Károly annak egyik László fiát nevezte erdélyi vajdának (IV/143.). Ha apja élt volna, fia nyilván nem jutott volna a tisztséghez. Az idézett adat azt is bizonyítja, hogy az uralkodó augusztusban pontos ismeretekkel rendelkezett arról: Kán László elhunytát követően a tisztséget egyik fia „örökölte meg". Az 1329. évi oklevél tehát jól volt értesülve, Kán László valóban még életében (adhuc vivens), azaz élete legvégén szembefordult az uralkodóval. Engel mindezek ellenére úgy vélte: László, „bár életben volt, ekkoriban már nem szereplője az eseményeknek; talán öregkori betegség tette cselekvésképtelenné" (111.). Kán László hűtlenné válásával, azaz király elleni lázadásával újabb dominó dőlt el, hiszen vele korábban szövetségesi viszonyban levő oligarcha távozott az élők sorából, és kétséges volt, hogy fiai apjuk korábbi vagy legújabb politikáját folytatják-e, és ez utóbbi esetben Ákos István fiaihoz hasonlóan szembefordulnak az uralkodóval. A gyors egymásutánban a királyra szakadt csapások (üldöztetése Csák Máté által, Ákos István halála, fiainak szövetkezése Csák Mátéval, Kán László lázadása) 30 Anjoukori okmánytár. II. Szerk. Nagy Imre. Bp. 1881. 394.
