Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297

I. KÁROLY KIRÁLY HARCAI A TARTOMÁNYURAK ELLEN. 321 száma 1315 tavaszán még eggyel nőtt. Fellázadt ellene Borsa Kopasz nádor és fia, Bekcs. Még egy éve sem volt annak, hogy 1314 júliusában Károly Bécsben a Habsburgokkal szövetséget és vélhetően ugyanekkor János cseh királlyal egyezséget kötött. Ekkor még arról szőtt Károly álmokat, hogy — az 1313 közepe óta tartó nagyszabású diplomáciai tárgyalások eredményeképpen -1315-ben maga indít szövetségesei támogatásával átfogó támadásokat fő ellensége, Csák Máté ellen. Időközben azonban helyzete hallatlanul megnehezedett, ellenségeinek száma (és ennélfogva ereje) jelentékenyen megnőtt. Pedig éppen 1315 tavaszán kellett volna János cseh uralkodóval összehangolt támadást indítania Csák Máté tartományának összeroppantására oly módon, hogy János nyugatról, Károly pedig keletről támad Máté ellen. Adott helyzetben Károly részéről erről szó sem lehetett. A cseh uralkodó állta a szavát, 1315. május 21-én Prágából erős sereggel Magyarország felé indult. Morva területen elfoglalta a Máté által tartott Veselí várat, majd hozzákezdett magyar földön Holies ostromához, de azzal nem boldogult. Ez Máté erejét mutatja, valamint még két további körülménnyel kapcsolatos. A cseh uralkodó utánpótlása akadozott, illetve — ígérete ellenére — elmaradt másik oldalról a magyar király segítsége. így János kénytelen volt megegyezni Mátéval, és július végén (IV/126.) visszatért Brnóba.31

Kevéssel János király Máté elleni támadása előtt robbant ki Borsa Kopasz lázadása. Kopasz 1314 harmadik negyedében még biztosan viselte királytól kapott nádori méltóságát (III/793—794., 823.), sőt — amenynyiben a november 22-én a Kopasz rezidenciáján, Adorjánban négy megye számára közgyűlést tartó ismeretlen személyt Kopaszban látjuk — talán az év vége felé is. Biztosan datált oklevélben legközelebb 1315. július l-jén találkozunk Kopasszal (IV/114.), a király ugyan még ekkor is nádornak nevezte, de már hűtlenséggel vádolta meg. Az új nádor, Rátót nembeli Domokos legelső ízben 1315. augusztus 1-jei oklevélben fordul elő (IV/131.), ettől kezdve rendszeresen szerepel (IV/143., 153. stb.). Ebből ugyancsak arra következtethetek, hogy Kopasz kevéssel, legfeljebb két-három hónappal 1315. július 1-je előtt fordult szembe az uralkodóval. Ha ez így van, ebből két következtetés bizonyosan adódik. Az egyik, hogy Kopasz nádori tisztből való elmozdítása nem az — egyébként is teljességgel bizonytalan — 1314. őszi országgyűlésen következett be, illetve hogy nem Károly mondott fel neki, hanem Kopasz fordult szembe az uralkodóval. Kopasz e lázadásáról viszonylag csekély ismereteink vannak. Egyetlen, 1315. július 1-jei oklevél tett arról említést, hogy a király hűtlenségük miatt elvett két Szatmár megyei birtokot Kopasz nádortól és fiától, és azokat Szöllős és Nyaláb várak megszerzésében kimutatott szolgálataiért Jánki Tamás beregi és ugocsai ispánnak adományozta (IV/114.). Tamás ispán ugyanezen érdemeit e napon kelt másik oklevél is megemlítette, de itt Kopasz neve már nem szerepel (IV/115.). Szöllősről biztosan tudjuk, hogy 1307-ben királyi adományként jutott Kopasz testvére, Веке birtokába (11/232.). Eszerint nagyon korlátozott hadi eseményről lehetett szó, a király embere elvett két ugocsai várat Kopasztól. Hogy miben állt Kopasz és Bekcs hűtlensége, nem tudjuk. A királlyal szembeni engedetlenség kimutatására számos lehetőség kínálkozott (uralkodói parancs megtagadása, fellépés a király hívei ellen 31

Josef Emier: Prameny dejin ceskych. IV V Praze 1884. 223-224.