Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Tóth Endre: Hoholt - Hahót. A jövevény nemzetségek eredetéhez 265
HOHOLT - HAHÓT. A JÖVEVÉNY NEMZETSÉGEK EREDETÉHEZ 277 holtus tanúként szerepel a freisingi egyház traditiós könyvében8 6 . 8-10. században többségükben ebben a forrásban találhatók meg; néhányan a regensburgi és a passaui traditiókban is előfordulnak. A 9. században megjelenik Carinthiában, ahol a 12-13. századig fordul elő. A 11-13. században egy-két ismertetendő előfordulást nem számítva, megmaradnak bajor területen. Legkésőbben a 13. század elején egy Salzburg-egyházmegyei pap viseli. 758-ban Haholt (ugyanaz, aki 752-ben tanú volt) a freisingi egyháznak adta az általa építtetett poatilinbach-i templomot (Ausser-Bittlbach8 7 ) és Arn fiát átadta József freisingi püspöknek88 . Amikor 824 körül Cozroh, a freisingi pap, a tradíciókat rendezte és másolta, ezt az okmányt a többi közül kiemelte és a kötet élére8 9 helyezte, ezzel is mutatva különös jelentőségét: Arn akkor már Salzburg érseke volt90 . Haholt nevet viselő személy később is előfordul Arn rokonságában91 . 815 július 11.-én Lajos megerősített egy birtokcserét, amelyet Arn érsek a rokonával, Haholttal és annak feleségével Berhtilddel kötött92 , majd Hoholt Bittlbachban örökölt birtokrészét a freisingi egyháznak adta9 3 ; az adományt fia, Arn 845-ben megújította94 . Ez az Arn az Isen melletti tegernbachi monostor (Grün-Tegernbach95 ) apátja volt. 806-tól 826-ig Hahold diaconus gyakran szerepel tanúként9 6 . Az Isen-Tegernbach9 7 klán további birtokaira a 791-ben említett ecclesia Arnonis et Wenilonis98 , továbbá Bittlbachtól 6 km-re az Arnsdorf és Arndorf helységek99 utalnak. 86 TradFreising I. nr. 6. 32. 87 (Ausser)Bittlbach in Isenthal. 88 TradFreising Nr.ll. 38-39. A karoling kori Hoholthokról lásd Flohrschütz 1975, 233-235. 11-12. századi leszármazottaikról uo. 238-240. 89 Jahn, Joachim: Virgil, Arbeo und Cozroh, MittGesSalz 130, 1990, 201-291.1990, 240, 243-5. 90 Arn(o) 740/1-ben született egy Langenpreising körüli családból. A St. Zeno kolostorban nevelkedett. Az apja Haholt, egy súlyos sebesülése után (Ausser)Bittlbachban, amely talán Arn szülőhelye volt, templomot alapított. 758-ban József püspök ott tartózkodása idején az Isen-i St. Zeno kolostorban a templomot és Arnt puer oblatus-ként a freisingi egyháznak adta. Dobsch, Heinz, Die Zeit der Karolinger und Ottonen, GeschSalz 1/1, p. 157. Arn származásáról: Sturm 1931, 95, 189, Störmer 1972, 62. Arno tanú Tasszilo herceg kremsmünsteri alapításánál (TradFreising 33.), további tanúzások: Nr. 68, Nr. 105a. 91 A karoling kori Hoholtokhoz lásd: Flohrschütz 1989, 38. 92 Hahold birtokait az Alz folyó melletti Emmertingben (an der Alz), Feichtenben (Tacherting,Traunstein), Krayhanban (Karheim bei Tyrlaching (Lausen), Kirchamschöringben (Lausen) a salzburgi egyháznak adta, és ezért az isengaui Buchbachban (Mühldorf) és az Ötting melletti Buchban kapott az egyháztól birtokot, SalzUrk II nr. 4. Böhmer -Mühlbacher I 154, Nr. 588; Dobsch i. m. 167. Arn és az ifj. Hahold rokonságáról Sturm 1931,100. 93 TradFreising Nr. 540, STURM 1931. 94 TradFreising Nr. 669. 95 815: coenobium in locus, qui dicitur Tegarinwac: TradFreising Nr. 669. 96 TradFreising 818 (Nr. 397a), 822 (475); Haholt: 806 TradFreising I. nr.l, 27 5: Nr. 347. p. 297; 818. Nr. 397. p. 337. 97 W. Störmer elnevezése, 1973, 355, 386: a csoport tagjai a késő-középkorig nyomon követhető: Tyroller, Franz, Genealogie des altbayerische Adels (Genealogische Tafeln zur mittelalterlichen Geschichte Lfg. 4., 1962) 459, Taf. 43. A. 98 UrkSalzb. I. 36. 99 857/864-ben Arn Anno freisingi püspöktől hübérbe birtokot кар ad Suidaha in loco quae dicitur ad Arnestorf, TradFreising Nr. 759.
