Századok – 2003

FOLYÓIRATSZEMLE - Knatz; Christian: Győzelem a lázadók és reformerek fölött - Az 1921. évi középnémet felkelés mint a porosz rendőrség elszalasztott lehetősége 257

FOLYÓIRATSZEMLE 257 teszik a jog útján parlamentbe kerülők csúcsidőszakát, Wasson adatai azonban 1660 és 1800 között éppen egy jelentős visszaesést regisztrálnak. A következő 30 évben viszont, amikor Stone szerint ez a csoport teljesen összezsugorodik, a parlamenti taggá váló ügyvédek száma a Restauráció óta a legmagasabb számot éri el. Wasson szerint a 16. század és a 17. század első fele, de annál biztosan nem későbbi időszak az, amikor a jogi vagy hivatali pozíciók adták a parlamentbe újonnan bekerültek nagy részét. Ebből következően ez a csoport a viktoriánus kor végéig nem lehetett nagyobb 20%-nál, bármely 60 évet nézve, 30%-nál. A 16. századtól kezdve csak a gazdaságiüzleti világban volt lehetőség arra, hogy állandóan növekvő számban legyenek olyanok, akik akkora vagyonhoz jutnak, amelyért megfelelő státust is szerezhetnek a társadalomban. Az angol történelem folyamán a kereskedők beolvadtak a birtokos és politikai körökbe: a 12. századtól kezdve a polgárság gazdag és előkelő tagjai birtokosok lettek és az arisztokráciába emelkedtek. II. Edward uralkodásától az első világháborúig csupán az 1460-1520 közötti időszak tekinthető ebből a szempontból hanyatlásnak. Ennek oka viszont az ezekre az évtizedekre jellemző alacsony gazdasági növekedés és a népesség csökkenése volt. 1520 után egy igen erőteljes növekedésnek lehetünk tanúi mind a gazdaságban, mind ebből következően a gazdasági elitből a politikai hatalomba kerülők számában. A középkor és az első világháború között bekerült gazdasági elit egyötöde a Tudor korban jutott a parlamentbe. A gazdaság legkülönbözőbb ágazataiból kerültek ki a felemelkedő családok: ruhakészítők, fűszerkereskedők, halászok, hajóépítők, borkereskedők, kovácsok, puskaporgyártók, kocsmárosok, földbérlők, szíjgyártók, uzsorások voltak. Wasson nemcsak Stone megállapításait vonja kétségbe, hanem a tanulmány következő részében számos történész nézetét cáfolja meg adatai segítségével. így többek között Rubinstein, Wiener és Ingham megállapítását, amely szerint Angliában a 19. században a gazdaságot már nem az ipar, hanem a kereskedelem, a pénzügyek és a szolgáltatások uralták, mivel a parlamenti tagok nagy része is inkább ezen ágazatokból, mint az ipari rétegekből került ki. Wasson kimutatásai azonban egyértelműen bizonyítják, hogy a 18. század utolsó harmadában és a 19. század elején az ipari polgárság meglehetősen jelentékeny arányban képviseltette magát az üzleti körökből a politikai elitbe, a parlamentbe jutók között. A legfontosabb nézetkülönbség a történészek között abban van, hogy mennyire volt 'nyitott' az arisztokrácia a kereskedelem révén meggazdagodottak befogadását illetően. Becket szerint a New Domesday Bookban (1870-es évek) felsorolt 700 legnagyobb földbirtokosnak mindössze 7%-a szerezhette vagyonát kereskedelemből. Stone is meglehetősen alacsonyra teszi azoknak a gazdag kereskedőknek a számát, akik földbirtokosok lettek. Szerinte az angol elit igazi története nem a föld és üzleti élet, hanem a föld és az értelmiségi foglalkozások összeolvadásának a története, ugyanúgy, ahogy ez Európa nagy részén is végbement. Stone-t 340 évet felölelő vizsgálatai vezették arra következtetésre, hogy az arisztokrácia soraiba bekerülőknek mindössze egyharmada volt üzletember. Kritikusai szerint azonban ez a 33% meglehetősen magas arány, és több mint elegendő ahhoz, hogy a tradicionális földbirtokos arisztokráciát emiatt 'nyitottnak' tarthassuk. A szerző széleskörű adatbázisára építve joggal állapítja meg, hogy az angol uralkodó osztály állandó megújítása a vállalkozó rétegből származók rendszeres belépése által az angol történelem egyik legjellemzőbb folyamata. The Economic History Review Vol. LI, No. 1. 1998. február, 25-48. о. N.M. Christian Knatz: GYŐZELEM A LÁZADÓK ÉS REFORMEREK FÖLÖTT - AZ 1921. ÉVI KÖZÉP-NÉMET FELKKELÉS MINT A POROSZ RENDŐRSÉG ELSZALASZTOTT LEHETŐSÉGE 1920 áprilisától töltötte be Carl Severin szociáldemokrata politikus a porosz belügyminiszteri posztot, melyet kisebb megszakításokkal egészen 1932 júliusáig tartott meg. Határozott reformelképzelésekkel lépett fel az új belügyminiszter: célja egy a köztársaság iránt lojális, azt védelmező igazi „demokratikus" rendőrség kiépítése volt, amely alapjaiban különbözött volna az addigi biztonsági szervezettől. Egy megreformált, lojális rendőrség kellő egyensúlyt biztosított volna a hadsereggel szemben. Ez utóbbit vetették be hagyományosan belpolitikai válsághelyzetek — zavargások, sztrájkok — esetén. E célok meghirdetése közepette tört ki az un. Középnémet felkelés Szászországban. A felkelés kapcsán megtett rendőri intézkedések képezték a Severin-féle rendőrség első önálló ak-