Századok – 2003

FOLYÓIRATSZEMLE - Struve; Kai: A lengyel parasztpártok és a zsidókérdés a 19. század végétől 1939-ig 251

FOLYÓIRATSZEMLE Struve, Kai: A LENGYEL PARASZTPÁRTOK ÉS A „ZSIDÓKÉRDÉS" A 19. SZÁZAD VÉGÉTŐL 1939-IG A parasztpártok a nemzeti demokratizmus és a szocializmus mellett azon politikai irányzatokhoz tartoztak a 19.századi lengyel területeken, amelyek a második köztársaság idején is fontos szerepet töltöttek be. A parasztmozgalom (ruch ludowy) alapítói azok a baloldali értelmiségiek voltak, akik meg akarták szabadítani a parasztokat a szlachta uralmától, és megfelelő képzéssel alkalmassá akarták őket tenni a lengyel nemzeti törekvések támogatására. A mozgalom másik mozgatórugója a vidéki lakosság spontán létrejött és folyamatosan növekvő politikai mobilizációja volt. A cikk szerzője a lengyel parasztpártok és a zsidók viszonyát vizsgálja, ami azért rendkívül érdekes, mivel a második köztársaságban az ukránok után a zsidók alkották a második legnagyobb etnikai kisebbséget. A zsidók a nemesi köztársság óta fontos szerepet töltöttek be a lengyel területeken, mint a parasztok és földbirtokosok között elhelyezkedő, a gazdasági életben nélkülözhetetlen társadalmi réteg. Főleg jószágigazgatóként, bérlőként, házalóként vettek részt a vidéki települések életében, és az 1897-es népszámlálás szerint a kongresszusi Lengyelországban a zsidók 79,2%-a kereskedelmi- és bankszférában tevékenykedett. Galíciában ez az arány 88% volt, és még 1931-ben is 71%-ra tehető. A zsidóknak a falusi gazdaságban betöltött központi szerepe meghatározta viszonyukat a parasztsággal. Idegennek, tekintették őket, veszélyes népnek, akikkel szemben nem kötelező betartani a morális törvényeket, másrészt viszont mágikus képességekkel ruházták fel őket, és sok rabbi óriási tiszteletnek örvendett a falusiak körében. A lengyel parasztmozgalom Galíciában tűnt fel először - 1893-ban egy római katolikus pap, Stanislaw Stojatowski jómódú parasztokból megalapította az első parasztpártot. Később azonban az a párt töltött be fontos szerepet, amelyet 1895-ben alapítottak Stronnictwo Ludowe (SL) néven és amelyet 1903-ban Polskije Stronnictwo Ludowe-ra (PSL) kereszteltek. A PSL programja, amelynek alapját a nemzet fogalma képezte, 1896-ban jelent meg. A nemzetet „természetes szociológiai tényezőnek" tekintették és úgy gondolták, hogy magvát a parasztság, a lud alkotja. A nemzet léte a parasztságtól függ, csak a politikailag aktív parasztság állíthatja helyre Lengyelország függetlenségét. A homogén nemzetállam javára hajlandók lettek volna lemondani az etnikailag kevert területekről, így azt is keserűen állapították meg, hogy ,,a lengyel városok tele vannak zsidókkal, akik számára idegenek a nemzeti célok". Az asszimilációt csak egy kis, képzett csoport számára tartották kívánatosnak, tehát amíg a nemzet fogalmát megnyitották a parasztok előtt, addig kizárták belőle a más etnikumhoz tartozókat. Az 1898-as galíciai pogromot azonban elítélték. A parasztmozgalom a parasztság gazdasági helyzetének javítását tekintette egyik legfontosabb feladatának. A válság legfőbb okaként a birtokaprózódást jelölték meg, valamint a parasztok eladósodását a zsidó üzletembereknek. A megoldást a modern agrártechnika elterjedésében, szövetkezetek alapításában és a zsidók gazdasági életből való kiszorításában látták. A zsidók szerepét a parasztoknak kellett volna átvenniük, a zsidók számára azonban nem biztosítottak semmilyen alternatívát. A PSL programja megfelelt mind az értelmiségieknek, mind a parasztságnak, így a párt keretein belül egyfajta szövetségre léptek. A lengyel értelmiségiek programját 1903-ban foglalta össze Wystouch, amely szerint a nemzet, mint etnikai-kulturális egység, megköveteli mindazoknak a kivetését, akik nem asszimilálódtak. A zsidókat és a parasztokat gazdaságilag konkuráló csoportokként mutatja be, és a már ismerős célt jelöli ki: a zsidók kiszorítását a gazdasági életből. Az antiszemitizmus ezen fajtája nemcsak a parasztságot és az értelmiséget hozta össze egy táborba, hanem később politikai ellenfelek legyőzésére bevethető fegyverként is megjelent - ezt a pártl913-as kettészakadása után főleg a PSL Piast használta ki. A kongresszusi Lengyelországban csak a századfordulón bontakozott ki a parasztmozgalom, nagyobb mozgásteret pedig csak az 1905/6-os forradalom után kapott. A legjelentősebb csoportosulás az egyik hetilap, a Zaranie (Hajnal) körül tömörült 1907 és 1915 között, ehhez később számos vidéki szervezet csatlakozott, így jött létre itt is a PSL (1918-tól: PSL Wyzwolenie