Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Balogh Margit: Mindszenty József (1892-1975) (Ism.: Bertalan Péter) 245

250 TÖRTÉNETI IRODALOM A túlerő elfojtotta a forradalmat. A restaurációtól Mindszenty nem várhatott kegyelmet. Érthető, hogy az esztergomi érsek az Egyesült Államok nagykövetségén kért menedéket. A nemzetközi helyzet most is „kényes" volt. Sajátos patthelyzet állt elő. Ennek oka, hogy a kádári restaurációhoz konszolidációra volt szükség. A nemzetközi helyzet bizonytalansága az Egyesült Államokat is óvatosságra késztette. Ebből következett, hogy Mindszenty hosszúra nyúló önkéntes, de ugyanakkor a körülmények miatt kikényszerített száműzetése addig tartott, amíg a hidegháborút követő enyhülés a 60-as években az időszakos visszaesések ellenére eléri azt a szintet, hogy a Nyugat és Kelet szembenállását okozó súlyos kérdéseket, benne a Mindszenty-kérdést diplomáciailag rendezni lehetett. A XII. Pius halála után lassan átalakuló szentszéki politika is hozzájárult, hogy a magyar állam és a Vatikán — kölcsönösen kényszeredett kompromisszumok árán — rátaláljon a főpásztor „szabadulás fejében félreállítás" modus vivendijére. A Budapest-Vatikánváros-Washington diplomáciai háromszög bő egy évtizedének fázisait a szerző — magától értetődően — jórészt a magyarországi levéltári források mozgósításával idézi fel, miközben minden lehetséges információt hasznosít Agostino Casaroli memoárjának lapjairól is. Ezzel együtt az a benyomása az olvasónak, hogy e ponton akkor nyílik majd a jelenleginél is árnyaltabb bemutatásra lehetőség, ha a szentszéki és az amerikai archívumok anyagai is hasznosulhatnak. Egyértelműnek tűnik ugyan, hogy a felek szinte kezdettől a konszenzusos megoldáskeresést tartották szem előtt, de az is látnivaló, hogy a ,,Mindszenty-ügy" rendezése mindegyikük számárad) igencsak sokadrangú, s egyre-másra félretehető, „elnapolható" kérdés volt. A száműzetés éveinek bemutatása zárja a kötetet. A hercegprímás „cím- és rangvesztve" is megtalálta egykori önmagát. 1971. október 23-tól 1975. április végéig — időarányosan — épp olyan szervezőmunkát végzett a katolikus magyar emigrációban, mint amilyet korábban plébánosként, püspökként és Magyarország hercegprímásaként könyvelhetett el. Reaktiválódott akaratereje rácáfolt a hajlott korából következtethető gyengébb teljesítőképességre. A bármikori hatalomnak soha, csak a teremtő „akaratának" adta meg magát - életének 83. évében. Tizenöt évvel később, 1990. május 11-én a Fővárosi Bíróság semmisséget mondott ki perében, boldoggá avatása most van folyamatban. Balogh Margit munkája kettős tükörben — de korántsem kettős mércével — állítja elénk az esendőségében is eltökélt embert és a meggyőződésében intranzigens, akaraterőben fogyatkozhatatlan főpásztort. Utóbbinak nem emelt mitizált szobrot, az előbbi pedig a könyörtelen hatalom közepette való megszenvedett önmegőrzés — ritka — esetét idézi. A széleskörű anyagismereten nyugvó narráció révén — szóljon az akár a karrier állomásairól, akár a karakter árnyalatairól — egyaránt eleven portrét rajzolt a szerző hőséről és a korról, melyben élt. Bertalan Péter